Interjú Gyimesi Bencével, a Kis-Blerón rendezett évadnyitó verseny nyomán

Évadnyitó versenyre érkeztünk a Kis-Bleró horgásztóra az Xfish csapatával a nemzeti ünnepen. Néhányan már rutinosnak mondhatják magukat az angolos, törésekkel tagolt kis tavacska kapcsán, azonban Bence nem horgászott eddig a tavon. A versenyt Ő nyerte meg szoros küzdelemben, több, mint 30 kg halat kivarázsolva a vízből. A képzeletbeli dobogó legfelső fokán álló fiatal csapattársunkat kérdeztem a versenyen szerzett tapasztalatokról, taktikáról.

Imi: Szia Bence!

Bence: Szia Imi!

I: A Mobys eredményeid magukért beszélnek, az ottani pecások már-már előre sejtik; ha a Gyimesi klán elindul, szinte biztosra vehető a dobogós helyezésetek. Milyen tapasztalatokra alapozva kezdted meg a Kis-Blerós pecát? Mondanál erről néhány szót?

B: A Moby-n általában a halas etetőanyag szokott működni, így hasonló víz révén, a Bleróra is ezzel készültem. A bot, amit magammal vittem, egy Browning Jens Koschnick World Champion 3,60-as, 50 gramm dobósúlyú bot volt. Azért esett erre a választásom, mert nem kellett nagy távokat meghorgászni, a közepesen erős, médium karakterisztikájú bot pedig az átlagos, „verseny” halakra lett kitalálva. Ugyanakkor, ha beugrik egy-egy nagyobb hal, sikeres lehet az akció kimenetele. 21 méteres távolságra klipszeltem a zsinórt, amit kb. a tó középvonala adott. A kosár ugyan az a típus volt, mint amit a Moby-s pecáim alkalmával használok, egy 30 grammos XL-es becsövezett method kosár.

A method technikáé volt a főszerep

I: Milyen hamar állt oda hozzád a hal, illetve milyen gyakran dobtál újat? Voltak szünetek a pecádban?

B: Az első fél órában nagyon hamar megtaláltam a halakat, körülbelül hét percre húzták el a spiccet és próbáltam is ezt az ütemet tartani. Gyorsan kiderült, hogy a halas kaja, amivel készültem nem tartja ott a halakat, azonban Atti egyre gyorsabban fogta a potyókat és látszólag helyben is tudta őket tartani. Én próbálgattam különféle etetőanyagokat, aromákat és a csalik színén és méretén is változtattam, így az utolsó két órában meg is találtam a halak ízlésének megfelelő eper-joghurt ízű Top Mix etetőanyagot, az aznap hozzá passzoló édes aromát és csalit is.

I: A folyamatos variálásnak meg is lett az eredménye, nagyon szépen odaállt hozzád a hal, így nagyon hamar felzárkóztál Debrődi Atti mögé, majd meg is előzted. Milyen méretű halakat sikerült fognod?

B: Úgy saccoltam, hogy Attinak 14 pontya van, nekem pedig csak öt. Szerencsére elkezdtem húzni a halat folyamatosan, így elkezdtem felzárkózni hozzá. A halak átlag súlya 2-2,2 kg volt, egy-egy beugró nagyobbacska ponttyal. A verseny legvégén 13 darab pontyot és két kárászt rejtett a szákom. Reméltem, hogy elég lesz valamire és hogy Attira is rá tudok ijeszteni egy kicsit a végén. Arra azonban nem számítottam, hogy sikerült megelőzni Őt, illetve hogy az összfogás tó 1-et is jelentett valamivel több, mint 30 kg hallal. Attival szoros csatát vívtunk, ezúttal az én javamra döntött a mérleg, szűk két kilóval.

„Versenypontyok”, belőlük lehetett mennyiséget fogni

I: Milyen érzés volt, mikor egy ilyen erős ellenfélnél sikerült több halat fognod?

B: Nagyon örülök, hogy sikerült tartanom a lépést Attival egy számunkra ismeretlen vízen. De ehhez nagy szerencse is kellett, ami általában mellettem szokott állni.

I: Mindannyian tudjuk, hogy egy verseny gyakran már a helyhúzás pillanatában el tud dőlni. Legalábbis nagyban befolyásolja, az aznapi fogható halak mennyiségét. Van esetleg az ingujjadban számozott golyó, hogy mindig jó helyre húzol?

B: (Nevet) Dehogy! Mentálisan igyekszem a jónak számító helyek egyikére koncentrálni, többnyire sikerül is bevonzani a kigondolt helyet.

I: Hogy érezted magad a versenyen, hogy tetszett a tó, illetve a halállománya? Elégedett voltál a szervezéssel?

B: Nagyon jól éreztem magam a versenyen és köszönöm a tógazdának, aki mindezt biztosította a számunkra, reggel és délben nagy szendvics- és üdítő választékkal, a verseny végén pedig tíz ujjat megnyalós pörkölttel, desszertnek pedig süteménnyel. A díjazás sem okozott számomra csalódást. A tó halállománya egyedi. Nagyon szép számban élnek benne kisebb és nagyobb testű pontyok, de többnyire az átlagos méretű, „verseny” pontyokra lehet számítani, egy két beugró nagy testű hallal. A verseny alatt többen fogtak 10 kiló feletti pontyot vagy épp szép tokhalakat.

Az utolsó bő két órában gyakran átélt pillanat, szépen görbülő bottal

I: Mik a terveid a közeljövőben? Hol indulsz a következő versenyen?

B: A következő célpont ismét a Moby lesz szombaton. Vasárnap meg Adácsra látogatok egy évnyitó versenyre. És mindeközben gőzerővel gyakorlunk a Method OB-ra.

I: További sok sikert kívánok a versenyek során, legyen az a Mobyn, Blerón, vagy épp az OB-n. Bízom benne, hogy néhány aprósággal sikerült új dolgokat mondanod az olvasóknak.

B: Én köszönöm, hogy mindezt megoszthattam veletek.

Ne feledjétek, soha nem késő váltani, a kitartás és a folyamatos gondolkodás előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Bencének ezen a napon ez kifejezetten jól sikerült. Az Xfish csapata egy emberként örült az első helyének, ahogy Vivi tó 2, Atti szektor 2, és az én szektor 3 eredményem mellett, Gyuri halszagú kezébe is mindenki belecsapott. Bennünk van az X(fish)! 