Jó társaságban, gyorsabban kap a ponty!

Már többször próbáltuk megbeszélni Varga Janival, hogy közösen horgásszunk Ohaton, de csak feederbottal. Mivel itt kerül megrendezésre a Hajdú-Bihar Megyei Feeder Bajnokság második fordulója, még van oka is a dolognak, mert hát, egy kicsit érezni is kell azt a pályát.

Nem egyszerre érkezünk, én vagyok aki elsőnek ideér, de elkeserítő állapotok a parton, nem hogy ember, de még kasza sem járt erre, a Skoda töri az utat serényen a méteres gazban, majd megállok az egyik távoli helyen, talán jó lesz…

Természetesen így kezdésnek két könnyű feeder bot, a versenyszabályzat szerint szerelve, már sokszor elmondott minimum 50 centis előke, minimum 10-es horog, kizárólag olyan kosár használható melyen nem fut át a főzsinór, valamint ütköztetni tilos. Azt hiszem így kezdek, aztán majd a tapasztalatok megszerzése után, kedvemre eltérek fenti szabályoktól és kipróbálok mást is, végül is ma nincs verseny, csak majd lesz.

Etetés, két különböző helyre, természetesen ellentétes csalizással, ma mindent kipróbálok, ami csak van a táskámban, persze szörnyen szokatlan, hogy nem versenyládán ülök. Most derül csak ki, hogy elszoktam a székből való pecától, döbbenetes, semmi nincs kezem alatt, mindent keresni kell, a szokás hatalma! Azért a barátom aki kölcsönkérte a versenyládámat, remélem jól szerepel, nagyon kívánom neki, fontos versenye van.

Megérkeznek a kárászok, láthatóan várni kellett rájuk, de már itt vannak, szánkáznak kifelé.

Variáljak a csalin hátha darabosabbak jönnek? Jól gondolom, szép lassú kapás, hajlik a spicc, hajlik és hajlik, majd bevágok. Ponty, erre gondoltam, már vártam. Keményen megindul, meg sem lehet állítani, majd kifordul a horog, ez nem volt kicsi…

Újra csalizás megint oda, újra ponty, ezt már szákolom. Másodjára is ponty, az igen szóval ízlik a csemegém? Jól megy peca, nem lehet unatkozni.

A balos botról levágom a versenyszerelést, az a bot most már methodozni fog, amit akartam megtudtam, küldetését teljesítette, amit kellett megjegyeztem tapasztalatok rögzítve a fejben. A jobbos bot maradjon csak verseny feeder szerelés, mert amúgy kedvelem nagyon egyszerű kellemes ezzel a hosszú előkével halat fogni, szimplán jó.

Jöhetne már Jani, remélem az ő kocsija szürkéllik a pusztában, tényleg igazam van, megjött. Kezet fogunk pakol és utat tör magának a gyomnövények méteres szárai között. Akkor most már ketten vallatjuk az Ohati IV.-est, megosztozunk a halakon, persze Jani évek óta ranglista versenyeken edződött tapasztalt versenyhorgász DOVIT színekben, csak tanulhatok tőle.

Beetet, két bottal vallatja a vizet, de igazság szerint olyan sok itt a kapás, hogy tényleg sok a két bot, kifejezetten sok, főleg hogy itt van Jani… Egymás után jönnek a pontyok is, van szakítás is, egy kis huzakodás erőpróba, mire a klipszből kiakad a zsinór már az előke szakad. Nevetünk, jó kis pontyos kárászos egy buli ez a mai.

Mindent kipróbálunk, amit csak lehet azért jöttünk ide. Jól húznak az itteni pontyok, nagyon élményszerű fárasztások jönnek, örömmel fotózok, egyik jobb kép mint a másik.

Jani mutatja, mennyire finoman akad néha az apró horog a ponty szájában, de akkor is megvan!

Egyre jobban dörög az ég, a kocsikat kivisszük biztonságos helyre partról, mert elázik és akkor igen soká érünk haza az biztos. Minimál felszerelés marad a parton, gondoltam délután van, már a Nikon is kifotózta magát, jobb a csomagtartóban el ne ázzon már.

Mondogatom, egyikünknek fognia kellene egy olyan nagyobbacska pontyot, olyan „kitartósfotózósat”, van benne mindketten tudjuk, csak még ma nem jelentkezett nehéz súlyú ellenfél. Kicsit olyan, telhetetlenül hangzott amit mondtam, de ma egy jó etetéssel egy bot akár több mint 20 kiló halat is foghatott, példának okáért Jani keze által! Szóval akár jöhetne egy nagy is...

A jobbos versenycucc spicce, szép lassan kezd hajolni, na ezt megnézem! Bevágás és balra el valami, ami lüktet és sétál fel és alá… Aha, erről beszéltem ezt vártuk, akkor küzdjünk meg… Nagyon szép pikkelyes ponty akar megtréfálni engem, egyenesen neki fejjel a partnak! Azt hiszem meg sincs, pedig csak trükközött! A lábam előtt fejeződik be a csata, majd készülhet egy mobiltelefonos fotó… Ja Nikon a kocsiban, hol máshol…

Az eső hol esik, hol nem, követhetetlen, megelégelem már gyomrom is jelzi, a túlélőkészlet elfogyott, ideje lesz haza indulni. Szóval Jani, úgy eltelt az idő míg beszélgettünk és horgásztunk, mintha most jöttünk volna.

Így jár az ember jó társaságban, csak fogja a pontyokat beszélget mesél és egyszer csak már vége is napnak. Köszönöm a pecát együtt, legközelebb folytathatjuk, semmi akadálya…

Harangi Csaba

Fotók: Harangi Csaba, Varga János

Forrás: horgaszfirkasz.hu

2 embernek tetszik