Jurassic Parki torpedók

Magyarországon azok számára, akik komolyan veszik a bojlizást, és nem csak a pénztárcájukhoz illő hóbortnak tekintik, e horgászmódszert kevés olyan vízterület van, mely ismeretlen lenne. Ha máshogy nem, hát hallomásból. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően pont egy ilyenbe sikerült nemrég belefutnunk. Ez a 35-40 hektár ráadásul annyira beleburkolózott az elmúlt évtizedek homályába, hogy legálisan nem is igazán horgászták.



Jó magyar szokáshoz mérten a gazdátlan években nem a tó halállományának megóvása volt a helyi és környékbeli horgászok elsődleges célja, hanem a húshorgászat, és a nagytestű halak lerablása. A mostani tulajdonosnak köszönhetően azonban szép számmal sikerült megmenteni a régi állományból. A több mint 40 éves tóban számtalan 20-25 kilós óriás él, de nem kell feltétlenül velük összeakadni, ha igazi küzdelemre vágyik az ember. Az itteni halak egészségesek és kiváló kondícióban vannak. Ráadásul 10-ből 9 még sosem találkozott előtte horoggal. A tó Budapesthez közel, körülbelül 15 perces autóúttal érhető el, Bugyi község határában. A múltra és a benne élő öreg pontyoknak tisztelegve a Jurassic nevet viseli a horgászvíz.
Bundik Zsolt csapattársunk, túránk előtt pár héttel már horgászott ezen a számára is ismeretlen bányatavon. Leginkább amurokban volt gazdag az a pár nap amit itt töltött, és bár igazán kapitális 20 feletti példányt nem sikerült fognia, azért jó pár darab 10 felettit igen


Csörgő Tomival mi tíz napos horgászatot terveztünk. Jómagam nem rajongok az amurokért. Ezért mikor megérkeztünk és elkezdtünk radarozni, helyet keresni, inkább a törések mélyebb részét és nem a platókat, púpokat lestem a kijelzőn. Zsoltiék ezeket a részeket horgászták, mert oda nyilvánvalóan hamarabb beáll az amur. És mivel az etetés nagy részét főzött aprómag tette ki nálunk is, ez a veszély kimondottan valós volt. Természetesen azért darabolt és egész bojlikat is szórtam, de az első napokban még a mag dominált, hogy sikerüljön mihamarabb behúzni és ott tartani az etetésen a reménybeli pontycsapatokat. A horgászatra saját gyúrású Osmotic Spice, Monster-banán, Moster_Liver, és Elite Strawbery bojlikkal, valamint néhány gyári csalival készültünk, amellett, szerettük volna kipróbálni a legújabb 16 -18 mm-es V-Pops-okat, Flying-okat és Half&Half-okat. Mivel Zsoltiék a pontyokat és amurokat is édes ízvilágú csalikkal fogták, így főleg a Banán kapott megelőlegezett bizalmat. Mivel sok helyen vékony 5-8 cm-es algaréteg borítja a mederfeneket ezért mindenképp célszerű itt vagy hóember kombinációba csalizni, vagy pedig egy szem lebegő csalit használva az előkét addig felemelni, míg a csali éppen a növényzet felett áll meg.



A tó adottságai lehetővé tették, hogy a bóják elhelyezésénél és az etetések kialakításánál viszonylag nagy távolságokat húzzak, ami a 250 métertől egészen 350-400 méterig terjedt. Mivel az éjszakai fárasztások és frissítések alkalmával nem szerettem volna a zsinórjaimat a csónakmotorral összeszedni ezért a már merenyei versenyen is jó szolgálatot tevő Solar Line Biter mini bójákat használtam, amit a zsinórra kell csíptetni, így a fejlámpa fényénél úgy viselkednek, mint a fényvisszaverő oszlopok az utak mentén.


radarozás és a bóják elhelyezése után jöhetett a tábor felállítása, sátorverés, szerelékek összeállítása, stb., stb., stb. Ennél több szót jelen esetben nem érdemel a dolog, mert a horgászat eredményességét jelen esetben vajmi kevéssé befolyásolta ez a szokásos rutin. Azt mindketten sejtettük Csörgő Tomival, hogy az első nap talán nem lesz a legeredményesebb, de hogy mennyire, azt egyikünk sem hitte volna. Konkrétan egy árva kapás nélkül sikerült megúszni nyolc bottal a nappalt és az éjszakát. Pedig velem ellentétben Tomi direkt a sekélyebb 3-3,5 méteres részeket horgászta, és volt olyan összeállítása melynek végén tigrismogyoróval csalizott horgot használt, direkt az amurokra készülve. De ha nem lenne minden rosszban benne az a kevés jó, nem lett volna alkalmam alaposan szemügyre venni új, tesztelés alatt álló botjaimat, melyek mindegyike Leon Hoogendijk elképzelései és tapasztalatai alapján készülnek. Ráadásul kézzel! Az egyik típust már volt alkalmam használni. Többek közt a 26,80 kilogrammos tőpontyomat is egy 3 librás Bond Girl segítségével sikerült kifognom. A különbség köztük és a mostani 3 librás botok között nem csak a nyéltag közti különbség. Az előbbinél teli parafa, míg a mostaninál jó fogású gumírozott nyél és vég rész található. De hiába ugyanaz a tesztgörbe, mégis ez a modell sokkal gerincesebb, amivel én személy szerint könnyebben tudom irányítani a halat, így voksomat már látatlanban is e mellé teszem. A másik: Basic Instinct típussal már szintén találkoztam, és a mostani verziók nála is picit mások, kicsit merevebbek, mint a 2.5 librás elődök.
Mivel a legtöbb bányatóhoz képest itt kevesebb a hínármező és a kecskekörömkagyló, nem feltétlenül lett volna szükséges vastag előtétzsinór használata, de a megszokás nagyúr, így 20-25 méter hosszban mindegyik dobra felkerült. A legtöbb bánya tavi terepet kedvelő bojlis horgásszal ellentétben én nem pártolom az elhagyós szereléket. Egyrészt mert feleslegesnek tartom szennyezni a vizet az elhagyott ólmokkal, másrészt mivel úgy is minden halra rámegyünk csónakkal, ezért az esetlegesen elakadt halat könnyen ki tudjuk szabadítani.



Az első nap sikertelensége után a második napon a nappali órákban megjöttek az első kapások. Kiktől, máshol ha nem az amuroktól. Ha nem is tömegesével, de fél óránként, óránként fogtunk egy-egy torpedó, ami közé hébe-hóba be-beugrott egy ponty. Az amurok egyelőre nem csak számban, de súlyban is vitték a pálmát. Míg az ő súlyuk csak elvétve esett 10 kilogramm alá, addig a pontyoké alig ment afelé. Egyelőre azonban még nem szerettünk volna teljes mértékben átállni a pontyokra elűzve az amurokat, mert időnk volt, így fokozatosan szerettük volna átállítani az etetésünket. Ennek megfelelően az elkövetkező néhány napban jöttek az amurok, és jött egyre több ponty is. Végül sikerült a mérleg nyelvét olyannyira megfordítani, hogy az előbbiek teljesen eltűntek. Ennek mi kezdetben örültünk, hiszen a bojlizás elsősorban a nagy pontyok kifogásáról szól. A kapások száma azonban egyre kevesebb lett. Napközben nem is csodálkoztunk túlságosan, hiszen a nyár újra visszatért és a nappali 30 fokok nem csak nekünk nem kedveznek. De már az éjszakák sem adták folyamatosan azt a fejenkénti 4-5 kapást, mint a túra elején. Ezért ismét elkezdtünk nagyobb mennyiségben főzött magot szórni a bojlik mellett, hátha legalább az amurokat vissza tudjuk húzni, és velük együtt ismét jönnek a pontyok is. A terv szép volt, jó volt, de ennyi volt. Hiába kerestünk új helyeket- érdekes módon ezen a tavon még a legnagyobb melegben sem táplálkoztak a halak a mélyebb részeken, csak a 2-3 méteres platókon-, ugyanott voltunk, mint az első nap: kapás nélkül, hal nélkül.


A horgászat első felében azért az új botjaim mellett egy számomra új horog típust is sikerült kipróbálnom. Mi magyarok folyamatosan újítunk, variálunk, de ha egy új termék próbál szembeszállni az általunk régen használt és megbízhatónak titulálttal szembeszállni, sokszor szkeptikusak vagyunk. Így voltam én is a Carp’R'Us Cranked horgával is. Úgy gondoltam ez is csak egy újabb marketing bla bla: Frank Warvick fejlesztette ki, az alakja egyedülálló. Hát az biztos. De az első néhány vele akasztott és kifárasztott hal meggyőzött. Korán sem okoz akkora sebet a hal szájában, mint sok más csúcskategóriásnak nevezett méregdrága versenytársa. Ráadásul úgy tartja a megakasztott pontyot vagy akár amurt, mintha sosem akarná elengedni. Plusz én használtam hozzá a szokásos mouthsnaggert is, így minden kapás után sikeres fárasztás következett. Nem volt halvesztésem ezzel a horoggal. Az újdonságok sora vele sem állt meg. Már ami engem illet. Az Imperial Baits pop-up csalijain kívül kipróbáltuk az Enterprise csali imitácóit is. Elsősorban aromatartó képességükre voltunk kíváncsiak, hiszen plasztik mivoltukból adódóan tudtuk: a lebegéssel nem lesz gond. Nagyjából ugyanannyi halat fogtunk az egyik illetve a másik megoldással is. Nem mondom, hogy ezek után mindig fogom őket használni, de tény, hogy van létjogosultsága a fanatikus bojlisok körében is, és ezután az én táskámból sem fog kimaradni egy alkalommal sem. Őszintén szólva kíváncsi vagyok a fluoreszkáló képességére és hatásosságára. Legközelebb ezt is letesztelem.




A túra végül eléggé felemásan sikeredett. Gyenge kezdés után lendületbe jöttünk, hogy aztán visszatérjünk a rajthelyre. Sok szép pontyot és amurt fogtunk ketten- még én is, habár szerettem volna őket elkerülni-, és biztos vagyok benne, hogy ebben a változatos mederviszonyokkal rendelkező bánya-tóban legközelebb sikerül néhány igazi túlélőt fogni a régi állományból, akik nem csak 15-20 feletti, de akár még ennél nagyobb súllyal is rendelkeznek. A következő túrán remélem velük is találkozunk.

Kozma Tamás

Imperial Baits-Carp"R"us Team

1 embernek tetszik