Kényes ízlésű sügéróriások közt

Dániában jártam! Enyhe, de hűvös éghajlatú síkvidék. Területén rengeteg tó és folyó van, a félszigetet és a szigeteket alacsony sótartamú tenger- és vegyes brakkvíz veszi körül.

Az itt élő brakkvízi csukák kitűnő populációja Európa egyik legjobb ragadozós területévé, ideális horgászúticéllá teszi az országot. Dániai kirándulásom egyik felejthetetlen élményét szeretném most megosztani.

A dán szárazföldet övező brakkvízben, a Balti-tengerben rengeteg természetes táplálék található, melynek köszönhetően mind a tengeri, mind az édesvízi halfajok csodásan fejlődnek. Ismert tény, hogy az itt élő csapósügér-populáció a világ legjobbjai közé tartozik. Már az nagy élmény, hogy el juthattam ide, ha azonban azt is elárulom, hogy műcsaligyártó nagyvállalatok vezető designerével horgászhattam együtt, akkor már értik, miért volt számomra igazán felejthetetlen ez az utazás.

Ismerkedés

A nevem Daniel, de Horvátországban Danac a becenevem, ami horvátul annyit tesz, hogy „dán”, szóval csak idő kérdése volt, mikor látogatom meg „honfitársaimat”. Persze az az apróság is segített, hogy tanácsadóként dolgozom a dán Svendsen Sport cégnek, így kaptam meghívást egy három napos túrára. Az időzítés (november eleje) tökéletes volt, a megcélzott rablóhalfajok mindegyike horogra csalható ilyenkor, de kezdjük az elején… Mads felvett a reptéren és bevártunk még egy lett fickót is, Edgars Veikinst. Edgars termék menedzser a lett Salmo cégnél (ennek semmi köze a lengyel műcsaligyártó vállalathoz), amely a keleteurópai és orosz piac számára gyárt és értékesít horgászcikkeket. Ez a cég Európa három legnagyobb horgászcikkgyártójának egyike. Ez nem is annyira fontos, viszont Edgars fantasztikus horgász, különleges ember. Szinte minden elképzelhető horgász stílust ismer, többször körbeutazta már a világot és mindenütt horgászott is. Műlegyes horgász volt 18 évig, az ukrán bajnokságon második lett feederben, és mivel bot- és műcsalitervezőként keresi a kenyerét, lefogadhatják, hogy a rabló halas pecához is konyít valamit. Különösen izgalmas, amit az orosz rugalmas jiggel tud, de arról majd később lesz szó. Edgars nem beszél sokat (ellentétben Mads-szal és velem, hehe), csendes és ki egyen súlyozott figura. Azonban ha belekezd, akkor vagy egy érdekfeszítő horgásztörténet, vagy egy intelligens horgász témájú javaslat hagyja el a száját. Akár melyik is, érdemes meghallgatni!

Elöljáróban

Azonnal megállapodtunk abban, hogy mindhárman halat akarunk fogni, bármilyen körülmények is várjanak ránk. Az utazás élményeinek tömegéből azt kell, hogy mondjam, legjobban a tudatos, kollektív peca és a csapatmunka fogott meg. Megosztottuk egymás közt a tapasztalatokat, átadtuk a megszerzett tudást, hogy meg találjuk, mire harapnak a halak, és abból külön-külön és csapatként is profitáljunk. Igazán különleges volt… Az ilyen jellegű túrák Mads munkájának részét képezik. A Grosell család egy szép házban él nem messze Koppenhága központjától, náluk laktunk három napig. Mads nagyon kedves feleséggel és két szép kislánnyal büszkélkedhet. Meg persze saját horgász csónakkal, „saját horgászpincével”, ahol rögtön szembetűnik, mennyire komoly horgász is ő. Van tervező asztala számítógéppel, rajzasztallal, satupaddal, fúróval és egy csomó szerszámmal, aminek jó részéről nem is tudom, mire való. Halmokban állnak a minta termékeket tároló dobozok, fali tartókon botok tucatjai… Ruha szárító a vizes ruházatnak, valamint egy külön helyiség, ahol a gázló ruhák, merítők száradhatnak…

Előkészületek gyanánt fogtunk pár üres csalisdobozt, és feltankoltuk műcsalikkal a másnapi sügeres pecára készülve. Kiválogattuk a botokat, új zsinórt csévéltünk az orsókra, fluorkarbon előkéket kötöttünk, szendvicseket készítettünk és esőálló ruházatot válogattunk magunknak. Végül áttanulmányoztuk a következő napra szóló időjárás-előrejelzést, bepakoltunk minden cuccot a kocsiba, és így, két óra megfeszített munka után, napfelkelte előtt egy órára állítottuk be az ébresztőóráinkat… Dánia horgászat szempontjából leginkább a nyílt tengeri lazactrollingról, a part menti tengeri pisztrángozásról és a világon egyedülálló csapósügeres lehetőségeiről híres. A nyár folyamán a sügerek a parti vizekben szétszóródva élik világukat, de a tél közeledtével a zsákmányhalaikat és a garnéla rákok vándorlását követve behúzódnak a folyótorkolatokba, felúsznak a folyókon, csatornákon az azokhoz kapcsolódó kisebb tavakon. Itt aztán hihetetlen mennyiségű csíkos ragadozót lehet fogni kis területről, és némelyikük bizony igen nagy. A megszokott méret 20-30 cm, de rengeteg a 30-40 cm közötti példány is. Még dán mércével is nagynak számít a 40+ cm-es sügér, és az 50 centinél hosszabbak mind egyikét sokáig emlegetik! Mads legnagyobb sügere 53 cm hosszú volt, rendszerint fog minden évben néhányat ebből a nagyság rendből, de őt nem tekinthetjük átlagos horgásznak. Bár a sügérkoncentráció bizonyos helyeken egészen elképesztő (Edgars fogott például egyszer 24 halat 24 egymást követő dobásból!), néha rendkívül nehéz kapásra bírni őket. Hogy milyen nehéz is néha megfogni őket, annak jó példája lesz a napunk története.

Sügérles

Az időjárás igazi dán késő őszi képet mutatott – erős szél, 4-5 °C hőmérséklet és non-stop eső! Bár embert próbálók voltak a körülmények, számítottunk rá, és megfelelően felkészültünk. Vendéglátónk egyik kedvenc helyén kezdtük a napot, amit igen csak sokan is mernek Dánia-szerte. Hínár, 1,5-2 méter es vízmélység, némi tengerifű, enyhén zavaros víz… Minden ideálisnak tűnt! Kirakott bennünket a legjobb helyeken, kaptunk 9,5 cm-es fehér színű soft 4play gumihalakat 7 grammos jigfejjel, és elkezdtünk dobálni, koncentrálva az 50+-os szörnyetegekre. Hát… tizenöt perc elteltével még nem történt semmi…! Csak 20 perc után fogott Edgars egyet, majd Mads is. Én még mindig betlire álltam. Idegen volt az általam választott Parabellum bot akciója, az erős szél sem a csalivezetésemet, sem a kapások felismerését nem segítette. Két óra elteltével, két hely váltás után még mindig nagyon gyengén álltam. Edgars fogott párat a flexi jigjével, Mads pedig egy speciális drop-shot szereléket tesztelt, mikro, azaz 10 cm-es Sandeel slugs gumikkal, sikerrel. Én még mindig nullán álltam. Mads elkezdett piszkálgatni, kérdezgetett: „Ki próbálod a botomat? Na, próbáld meg ezen a helyen...” Ez egyáltalán nem tetszett nekem, így aztán elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy próbálom azt csinálni, amihez értek, és legalább pár kisebb halat foghatok így – twitchelni fog ok wobblerrel! Mads ritkán alkalmazza ezt a technikát itt, így összesen csak két wobblert találtam a dobozban, az új 2013-as lebegő, 6,5 centis Suspend 3D Preyt; az egyik arany-vörös szárnyú, a másik bodorka színű volt. Az előbbit választottam, mert a víznek volt némi sárgás fénye, és a műhal remekül beleolvadt. Alig dobtam párat, de máris két sügér volt a számlámon, olyan helyen, amit előtte már rendesen megbombáztak a srácok. „Hmmm...Ez akkor működhet ott is, ahol első próbálkozásra nem jártam sikerrel! Vissza kell mennünk!” Mi után vissza tértünk az első számú helyre a twitch technikával vezetett wobblerrel, olyan érzésem volt, mint ha egy teljesen más vízen horgásznék! Az első dobás egy kapitális, 46 centis halat adott! Edgars gyorsan reagált, és felkötötte a megmaradt egyetlen 3D Preyt. Perceken belül ő is egy nagy sügeret fárasztott. A következő két órát az „őrület” szóval tudnám csak leírni, szinte minden dobásra akasztottunk egy szép halat. Azok a helyek, melyek nem sokkal korábban nem adtak halat, immár dobásról dobásra megleptek minket (24 egymás utáni dobásra 24 hal Edgarsnál!). Csak most vált számunkra világossá, hogy milyen tömegben voltak ott a sügerek! Erőszakosan támadták a Preyt, leginkább a vezetés szüneteiben, vagy már vezetés közben beugrott egy komoly hal! Két pöccintés, hosszan belehúzok, majd megállítom a csalit laza zsinórral és… BAMM!

Szinte transzban horgásztan végig, míg igyekezetemet egy újabb hihetetlen, kapitális, 48 centis példány koronázta meg (kb. 1,8 kg). Igazi púpos sügér háttal, pasztellsárga-arany színekben játszva, élénk vörös úszókkal – gyönyörű teremtmény! Hogy még érdekesebb legyen a történet, a hal a lábunk előtt vette fel a laza zsinóron teljesen mozdulatlanul hagyott csalit. Csak egy nagy sárga árnyat láttunk fordulni, majd eltűnt a wobbler a jókora burványban. Az eső végig szakadt, és bár szuper eső ruhában voltunk és nem áztunk át, ideje volt ebédszünetet tartani. A szünet után hagytam, hadd horgásszon Mads a 3D Prey-jel, amíg én a híres tengeri pisztrángokat próbáltam meg becserkészni. A srácoknak hihetetlen twitchingpecában volt részük, folyamatos akciókkal. Az eső úgy szakadt, hogy akkor már nem is gondoltunk fotózásra, pedig fogtak pár 45 centi körüli halat ők is… (Ezen a kis tavon még négy másik horgász volt kint rajtunk kívül, egyikük kis élő hallal is próbálkozott, de be kell vallanom, nem láttam őket sügeret fogni. Egyet sem. Ha fogtak is, amikor nem vettem észre, sok nem lehetett.) Végső tesztként, hogy megbizonyosodjak a twitch hatékonyságáról, be álltam egy hínárfoltok közti sávhoz, és megpróbáltam mindennel (amit csak eltudtam képzelni) halat fogni. Kipróbáltam mindenféle jigelést, körforgókat a legváltozatosabb színekben és méretben, szuper hevesen verető Fry crankbait wobblereket, még a vadiúj Prey Jointed wobblert is „stop and go” vezetéssel (ugyanabban a mélységben jött, mint a Prey) – de nem volt egyet len kapásom sem!

A twiching, az az a twitchelés…

… nem más, mint a bot spiccel végrehajtott pöccintésekkel és közbeiktatott szünetekkel vezetni a csalit. A cél az, hogy kihozzuk a wobblerből a legmerészebb, váratlan kitöréseket, és mozgására kapással reagáljanak a halak. Rendkívül fontos a pöccintések közt és a vezetés szüneteiben belazulni hagyni a zsinórt. A laza zsinórnak köszönhetően sokkal természetesebb és kiszámíthatatlanabb lesz a műcsali viselkedése, és a ragadozó is könnyebben be tudja szippantani, többet sikerül így megakasztani. A lebegő csalik kifejezetten erre a célra készülnek, de a twitching működik fel úszó és süllyedő modellekkel is. A pöccintések, rántások és szünetek ritmusát és hosszát a halak aktivitási szintje szabja meg, fő szabályként azt mond hatjuk: aktív halak – gyors prezentáció, inaktív halak – hosszabb szünetek.

Odahívtam a srácokat, próbálják meg a wobblerrel az én helyemen, mire ismét, mintha teljesen más vízen horgásznánk. Egyik halat fogták a másik után! Madsnak az volt a teóriája, hogy a dagály sós vizet tolt előre, ami nehezebb, ezért az a fenékközelben maradt, így a sügerek feljöttek onnan és vízközt táplálkoznak, ezért kaptak a wobblerekre. Szerintem ez csak az egyik része az igazságnak, a kulcs sokkal inkább a műcsali heves, reakciót kiváltó mozgásában rejlik. Elképzelhető, hogy bármilyen másik twitchbait is adta volna a halat – már amelyik képes kiszámíthatatlan mozdulatokra –, a folyamatos mozgású csalik pedig kudarcot vallottak volna. Az aranyló, vörösszárnyú szín a twitchelő mozgással kombinálva jól imitálhatott rákot is, lehet, hogy ez volt a nyerő. Mindegy… Ha valaki korábban azt mondta volna nekem, hogy ennyi sügér ilyen pici helyen teljesen figyelmen kívül tud hagyni számtalan egyébként fogós csalit, majd féktelenül reagál egy bizonyos felkínálásra, bizony nehezemre esett volna elhinni. Pedig pontosan ez történt! A nap végére több mint 100 sügeret fogtunk, a negyedük 40 centi méternél hosszabb példány volt… Ahogy láttam, más horgászoknak elég karcsú napjuk volt, de nekünk is komoly munkánkba került megtalálni, mitől indulnak be a csíkosok. Ez is csak azt mutatja, mennyire kiszámíthatatlan a horgászat, és hogy nem mindig könnyű halat fogni, függetlenül attól, milyen sűrűségben vannak jelen egy adott területen. Nagy élmény volt mindannyiunknak, nem csak az elejtett példányok mennyisége miatt, hanem mert nagyon érdekes volt látni, ahogy az idő előre haladtával összeállt a kép. A horgászatban az egyik legnagyobb hajtóerő kitalálni azt, mi fog működni azon az adott napon – és ezt nekünk rendkívül jól sikerült! Örömittasan tértünk haza, és kezdtünk csomagolni a másnapi, csukás túrára. De az már egy másik történet lesz… Jó pecát!

DALIEN VIGNJEVIC ÍRÁSA

Forrás: savage-gear.hu

4 embernek tetszik