Már egy hete tart a kánikula

Már egy hete tart a kánikula és a 35-36 fokos hőségben felmerül a kérdés, hogy vajon kapásra bírhatóak-e a halak egyáltalán? Különösen fontos kérdés ez, mert kis hazánkban még a horgászok (a „rendes emberek” – ahogyan egyik horgászboltos ismerősöm nevez minket) is ilyenkor nyaralnak. Ha pedig egy horgász nyaral, akkor halat is szeretne fogni, sőt minél többet és minél nagyobbat.



Vizi kedvenceink változó testhőmérsékletű élőlények, ennek megfelelően, ahogy emelkedik a hőmérő higanyszála, úgy gyorsul az anyagcseréjük, ami a mi nyelvünkre lefordítva azt jelenti, hogy többet esznek, hamarabb horogra csalhatók. Szerintem sokan így okoskodunk és gondolatban már rekordlistás uszonyosokat szákolunk. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen a mi éghajlati viszonyaink között kialakult vízi szervezetek számára nem tekinthető optimálisnak a manapság gyakori, közel 30 fokos vízhőmérséklet. Beszélhetnénk még a légnyomásról, a Hold hatásáról, a szélről, biotikus tényezőkről, és még kitudja miről, ami befolyásolhatja eredményességünket, de ezt inkább meghagyom másoknak.


Horgászati témájú írásokban ritkán találkozom az ország keleti szegletében található vizek neveivel, pedig itt is hasonló helyzettel találkozhatunk, mint hazánk egyéb területein. Ha kevés szabadidőnk van, és mégis szeretnénk halakat fogni, akkor érdemes intenzív vizek közül választani.
A magánkézben lévő tavak zöme jellemzően sekélyvizű, gyorsan és jelentősen felmelegednek, így máris jön a kérdés, hogy ebben az időszakban mikor (melyik napszakban), mivel, hogyan horgásszunk?

Elhatároztam, hogy ezen a nyáron kedvenc vizeimen mind nappal, mind éjszaka próbálkozom majd, persze csak akkor, ha családi hátterem ezt lehetővé teszi, és nem kell attól tartanom, hogy hazatérve kedvesem a válóperes papírokkal üdvözöl majd. Tisztáztam tehát a felmerülő kérdéseket, megígértem, hogy a készülő képek nem escos pontyokat ábrázolnak majd, biztosan horgászni megyek… Ám az élet úgy hozta, hogy napközben értem rá, így egy déltől este hatig tartó etappal kezdem beszámolómat.
A kérdéses napon országszerte 35-37 fok uralkodott, ám mikor a tópartra értem besűrűsödtek felettem a felhők és jó negyed órán át zápor frissítette föl a levegőt. Rendesen eláztam, de kifejezetten örültem neki és reméltem, hogy ez a halakra is jó hatással lesz.


Elsősorban rakósbotos horgászatra készültem, és azon belül nyugodt, kiülős pecára, hiszen célhalaim a nagyméretű pontyok voltak, azok pedig nem szokták elkapkodni, de nem teljesen a tervek szerint alakult a program.
A kipakolás után mindig az etetőanyag elkészítésével kezdem teendőim sorát, hogy legyen elegendő ideje felvenni a vizet, elérje a megfelelő morzsalékos állagot, miközben a botok, topszetek összeállításával bíbelődöm. Ma egy pelletes feketét kevertem némi squid and octopus aromával tuningolva, ez a tavon így a nyár kellős közepén nyerő szokott lenni.
Két topszetet készítettem különböző szerelékkel, különböző gumizással. Az erősebbet piros hidróval, pulla bunggal szereltem, a főzsinór 22-es Stroft, az előke 0,8-as fonott volt, amit pici forgókapoccsal csatlakoztattam a főzsinórhoz. Erre az összeállításra 8-as méretű horog és a gyors csalizás érdekében csalitüske került. A másik topban 2.1-es tömörgumi feszült, 20-as Spro Vision zsinór direktben, 5-ös Owner horoggal. Mivel itt szinte mindig fúj a szél, gyakori az ellenáramlás, ezért 0.75-ös úszókat alkalmaztam mindkét esetben.


Úgy terveztem, hogy amíg élesítem a rakós összeállítást, addig is rápróbálok a távolabb cirkáló halakra egy feederbottal.


Feederbotra hagyományos bordás-gubancgátlós szereléket készítettem. Húszas főzsinóron gumigyönggyel ütköztettem meg a kosarat az előkerögzítő gyorskapocs előtt, amelybe 10 cm hosszú 0,8-as fonott előkét akasztottam. Barátaim nagyon dicsértek egy horogtípust, amelynek füles változatára nemrég találtam rá, az egyik üzletben. Jó választásnak gondoltam 8-as méretben, hiszen így könnyen rögzíthetem rá a csalit mind a hagyományos hajszál előkével, mind a nálam nagyon népszerű csalitüskével is. A rögzítés valóban egyszerű volt, ám ez a horog nem vált be, már az első halnál kihajlott.


Alig telt el néhány perc a bedobás után, máris sikított a nyeletőfék. Lágy, médium akciós feederrel próbálkoztam, a féket is lágyabbra állítottam, mint egyébként, és talán ennek köszönhető, hogy halam ellenállás nélkül jött egészen a partig. Gondoltam, majd szákolásnál beindul a torpedó – hiszen amúrral hozott össze a sors - de mindössze egy ötméteres kirohanást produkált a merítés előtt. Ahogy lenni szokott a szákban ébredt rá, hogy valami gubanc van, de akkor már késő volt. Horogszabadítás, fertőtlenítés, mérlegelés után mehetett is vissza, éltető elemébe a 6,20-as fűevő, de mivel még nem vésődött agyamba, hogy én erről majd cikket is írok, így a fénykép elmaradt. Majd a következőről…, na persze, hogy ez volt a legnagyobb partra juttatott példány a nap során. A szerencse azért mellettem állt, hiszem visszaengedés után vettem észre, hogy a horog rendesen kihajlott, még a lágy szerelés és óvatos fárasztás dacára is. Lecseréltem az előkét egy ugyanolyanra, mint amilyen az előző volt, és már vissza is dobtam.
Közben bepoharaztam rakósra is hat gombóc etetőt, hat csésze főtt, savanyított kukoricát, és egy csészényi pellet mixet, alapozásnak ennyi elegendő, a későbbi etetést megoldom csúzlival, hiszen már csak magvakat és pelletet juttattam be.

Amikor mindennel elkészültem, és visszaültem a ládámra, újra bólintott a feeder, és ismétlődött a korábbi eseménysor. Gyors, ám óvatos fárasztás, merítés, horogszabadítás, mérlegelés, fertőtlenítés, FOTÓ!!!!, és visszaengedés után újra szembesültem az előkecsere szükségességével, ismét kihajlott a horog! Ez az amúr mindössze 4.70 kg súlyú volt, még gyorsabban partra került, a horgon pedig ez esetben is lebegtetett takarmánykukorica volt.


A feedert azonban félre tettem, eljött az idő, hogy a rápróbáljak a part közeli etetésre is. A botot minitoldó nélküli hosszban, valamivel több, mint 12 méterben használtam, tekintve, hogy itt mindössze 1,20-as a vízmélység, és örülök, ha kiállnak a nagyok erre a távra.



Először kukorica-csonti szendviccsel próbálkoztam, de csak néhány tologatás volt a válasz, így elkezdtem cserélgetni a pelleteket, de be kell vallanom, egy órán át megúsztam kapás nélkül. Idegesített a sikertelenség, mert láttam, hogy a halak ott vannak, csak nem találtam el az ízlésüket. Már a hatodik kombináció volt a csalitüskén, amikor elmerült az úszóm. Öt perc fárasztás után megkönnyebbült a szerelés és a végén egy újabb kiegyenesített horog árválkodott. Ekkor elhatároztam, hogy ezt a típust kizárólag kunyeráló haverok számára tartom meg, törjön le a kezem, ha még egyszer felkötöm! Horgot cseréltem, egy már bevált típusra, viszont ugyanazt tűztem a tüskére, ami az előbb bevált, Haldorádó hibrid pellet magyar betyár ízben. Ebből a sorozatból a Nagy ponty fantázia nevű variáns is nagyon jól muzsikál itt, de ma a kolbászos volt a nyerő.


Finnyásan ettek a halak, ezért kilenc akasztásból mindössze kettő pontyot és egy amúrt sikerült matracra fektetni rakós bottal. Jellemzően 5-10 perc fárasztás után kipattant a horog, vagy szakítottak. Lágyabb gumizás esetén, vagy mélyebb vízben a halak nem szaladnak el ennyire, kisebb körben fáraszthatók, de itt ma nagyon rohantak.
Folyamatosan, kb. öt percenként lőttem a szemes finomságokat, ami láthatóan nem zavarta a nagyobbakat sem, látványosan forogtak, turkáltak az etetés környékén, de kapásra mindig szélről számíthattam. Hiába próbálkoztam az epicentrumban, a csali érintetlen maradt, bármit kínáltam fel, bárhogyan – dippelve, nem dippelve, érintőn, tíz- húsz centire lefektetve - csak méternyire az etetéstől kaptak a halak aznap. Amit már többször tapasztaltam, ma is bebizonyosodott, miszerint a legmelegebb déli időszakban volt a legtöbb kapásom. 17 órától egyetlen mozdításom sem volt, bármit csináltam, pedig a halak továbbra is az etetésen tartózkodtak. A feedert is újra beélesítettem, de már az sem adott halat, így összepakoltam és befejeztem az aszalódást a napon.


Annak ellenére, hogy nem döntöttem sem mennyiségben, sem méretben rekordot aznap, mégis eredményes, jó peca volt, sok kapással, szép halakkal, tapasztalatokkal. Hogy ezekből melyeket tudok majd később hasznosítani, az a jövőben kiderül. A következő alkalommal mindenképp éjszaka próbálkozom és arról is beszámolok majd. Mindenkinek legalább ilyen élményeket kívánok!1 embernek tetszik