Mint az őrült

"Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott az amur a hullámokon át..."

Szeptember második felében még sikerült elcsípnünk a melegebb napokat. Mivel is tölthetnénk szabad időnket, mint egy jó kis horgászattal. Az augusztusi sikerre gondolva a választás újra az Ohati paradicsomra esett. Kis csapatunk nagyon szeret erre a tóra látogatni, hiszen itt sikeresen tudjuk tesztelni az új bojli receptjeinket. A helyválasztás a favoritnak számító 2-es helyre, a szigetre esett.
A hidegebb napok tudatában főleg édes és fűszeres ízekkel készültünk. De a táskákban helyett kaptak az eddigi nagyon jól bevált ízvilágok is. Valamint több aprómaggal és hatalmas mennyiségű method-mix-xel vágtunk neki az előttünk álló több napos horgászatnak. Véleményünk szerint az őszi horgászat, az etetésre megfelelően tálalt darabolt és egész bojlikon kívül, a gondosan előfőzött aprómag keveréken és felhősítésre szánt method mixen nagyban múlik.
Az aprómagvakat chilis aromával ízesítettük meg, a method mixnek pedig fűszeres-halas ízesítést adtunk. Továbbá egy új bojlit teszteltünk mely chilis ízesítésű.
A szigetet elfoglalva és a tábort felépítve egy gyors méréssel kiderítettük, hogy a víz hőfoka mindössze 13 C fok csak. Első körben Pali a fűszeres és halas ízekre tette voksát, még én az édes ízeket próbáltam erőltetni. Etetésre darabolt bojli és főzött-ízesített mag keverék került mely kender, repce, köles, négermag, fénymag, búza, kukorica, tigrismogyoró keverékéből állt. Ezt juttatuk be spombbal 90-100 méternyi távolságra. Erre a terülj-terülj asztalkára kerültek elhelyezésre a készségek. Hamar megtaláltuk az iszapmentes területet magunk előtt. Ez meglátszott a kapások számán is, mert a kapások hamar megindultak az alapozó etetés után rövid idővel. Az ízek világát tekintve, valahogy az édes íz nem adta a tőle várható eredményt a tavon. Pedig több éves tapasztalatom, hogy itt Ohaton a banán íz közkedveltnek számít a pontyokra nézve, a skopex pedig az amurok vonzza módfelett.
Már az első napon több szép halat sikerült ideiglenesen partra kényszerítenünk.

A késő délutáni és kora esti órák pedig itt Ohaton, mindig gyönyörűek.

A hajnali órákban felgyorsultak az események. Pali nyitotta a napot egy gyönyörű torpedóval, amit a Chilis-húsos bojli csábított el. Majd egy ponty is tiszteletét tette nála, ugyancsak erre a csalira. Valamiért ez az íz, és ez a fajta bojli ízlett a legjobban a halaknak.
Amint világosodni kezdett az etetésen is illet frissíteni. Én gombócokat gyúrtam, Pali pedig elvállalta a gombócok bejuttatásának a szerepét. Kb.100 gombóc csobbant a vízben rövid időn belül, természetesen a keményre kifürdött kisebb, koncentrált területen :) Egy fát ha gondozzuk, az idővel gyümölcsöt terem számunkra. Így működik ez, ha egy helyet folyamatosan etetünk, az kapásokkal ajándékoz meg minket. A felhősítő method-mix megtette a hatását. Még több kapást tudtunk kicsikarni a halakból a délelőtt folyamán.

Olykor - olykor úgy felgyorsultak az események hogy egyszerre 2-3 bottal is fárasztottunk. Többnyire pontyok tették tiszteletüket nálunk.

Egy jó fotó kedvéért Palit a szeptemberi lehülő víz sem tántorította el, hogy pózoljon kedvenceivel.

Délután a folyamatos method-nak köszönhetően furcsa kapások kezdtek el jelentkezni. Mivel a tónak nagy a dévérkeszeg állománya is, így elsőnek azt hittük, hogy egy nagyobb keszeg próbálja a 20 mm-es oldódó golyót felszívni. Tévedtünk. A pontyok megunták, hogy folyamatosan vesztesen kerülnek ki az ellenünk vívott csatákban, és szövetségeseiket az amurokat küldték erős garatfogaikkal, hogy próbára tegyék előkénket. Nem kis tűzijáték kezdődött, már ami a kapásokat illeti. Csak amurok jöttek. jöttek és jöttek rendíthetetlenül. Meglepő módon ugyanarra a chilis golyókra melyekkel előzőekben a bajszosakat húztuk.

Ilyen csodálatos amurok élnek ebben a vízben

A 13 fokos víz ellenére igen jó erőben voltak, és harcoltak akár a küzdőtéren életükért küzdő gladiátorok. Óriási energiák szabadultak fel, amiben már azt hittük olykor-olykor, hogy alul maradunk. Fáradtak a karok, fáradtak a lábak. Csak az adrenalin aki szövetségesünk volt ezen órákban. Hihetetlen módon pontyot már nem is tudtunk fogni. Több amurt fogtunk ezen a délután, mint augusztusban a legnagyobb melegben az amur szezonban három nap alatt. A legkisebb is 5 kg körüli volt.
Ahogy a nap a horizont alá bukott, a szél elkezdte igazi őszi erejét bizonygatni. Sátorunkba húzódva alvással próbáltuk a csodálatos délutánunkat kipihenni. Az amurok és a pontyok sem indítottak már több csatát ellenünk. A "háború" utolsó estéje így csendesen telt, amit őszintén megvallva nem is nagyon bántunk, hisz reggel pakolnunk és indulnunk kellett.
A hazafelé vezető úton Petőfi verse, A Tisza jutott eszembe kicsit horgász gondolatokkal ötvözve:
"Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott az amur a hullámokon át..."