Nagy pontyok éjszakája

Somogyország. Ezerarcú, festői szépségű dombvidék a Balaton és a Dráva ölelésében, ahová mindig jó visszatérni. A magamfajta kalandorok kihagyhatatlan Mekkája ez, ahol a somogyi vadvizek alkonyati-esti pontyozásai vésnek meseszép emlékeket a horgász-szívbe. Bizony, egy-egy rövid pontyos túra is komoly terápiaként hat, elmondhatatlanul jólesik kiszakadni ide, a nyüzsgő városok zúgó-búgó forgatagából. Ha tényleg létezik a fiatalság forrása, szerintem valahol itt kellene keresni…


Már első pontyos kirándulásunk is a vártnál jobb fogásokkal kényeztetett el minket, óriási élményt jelentett a tíz kilón felüli egészséges pontyok megfogása, amelyek horoggal és horgásszal még vélhetően soha nem találkoztak. Társammal a szokásos egyetértésben állítottuk fel a következő portya programját: a kapitális halakra éjjel fogunk „vadászni".



Nem volt kérdés, a halak szelektálását nagy csalikkal kívántuk elérni, a gyümölcsös bojli mellett óriás pelleteket is bevetettünk, s kíváncsian vártuk, melyikre lesz több kapásunk.

Ólomból 70 grammnál kisebb nem jöhetett szóba, a hosszasan kiterjedő sekély part menti sávot ezzel a mérettel jól át lehetett hidalni, éppen megfelelt a szükséges 90 méteres dobásokhoz.


Kilencven méterre etetni csónak és behordási lehetőség hiányában csak kevés eszközzel lehet pontosan. Így került elő hát a parittya és az 5 librás spombos etetőbot.





Az etetést naplemente előtt három órával végeztük el, semmit nem bízva a véletlenre – és persze később az éjszaka nyugalmát a ráetetéssel semmiképpen nem akartuk szétverni – 5 kilónyi kaját parittyáztunk be „lőtávolságra". A hallisztes alapba gyúrt bojli, felezett bojli, és minőségi – kukoricából, tigrismogyoróból álló – magmix képezte a terített asztal legjavát. Az etetőbotot eltettük, helyette a karcsú, 360-as 3,5 librás CXP Long Cast került kézbe.



A helyi adottságokat figyelembe véve egy-egy bottal kezdtük a horgászatot. A fejenként kettő szerelék csak útban lett volna az elnyúló fárasztások alatt, s elkerülve azt, hogy a magakasztott hal összeszedje a többi felszerelést, a legjobbnak láttuk, ha egy botot élesítünk be. Csónak hiányában a halakat pedig partig kell(ett) vezetni, sokszor combig vízben állva történt a fárasztás. A döntés később minket igazolt. Egyikőnk sem szeret halat veszíteni, pláne éjszaka szerelni…




A gyümölcsös pop-up csak a harcsának kellett, a legtöbb kapásunk az óriás pontyos pelletre volt. A lassú oldódás előnyeit most is megtapasztalhattam, nem kellett gyakori csali cserék miatt háborgatni az etetést.



Forrás: Halmos Mihály
energofish.hu