Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

NEM MINDENNAPI ÉVADZÁRÓ

Emlékszem, idén februárba egy vadászház ablakán kifelé bámulva arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne már egy meleg estén, a vízparton ücsörögni és várni a kapást. Akkor ez az élmény még nagyon távolnak tűnt. Most meg itt ülök a cuccaim között és október végét járja a naptár, és az idei év utolsó hosszabb horgászatára készülök. A helyszín számomra mindig új kihívásokat tartogató kedvenc bányatavam. A horgászhely is ugyan az, mint a nyári horgászat alkalmával csak annyi különbséggel, hogy a víz és a levegő hőmérséklete is jócskán alul marad az akkoritól.
Nagy reményekkel vágtam neki ennek a horgászatnak, ugyanis köztudott, hogy a lehűlő vizekben van a legnagyobb esély egy-egy hőn áhított öreg, ravasz ponty megfogásához.
Még javában sötét volt, de én már ott toporogtam a barátom háza előtt, hogy induljunk már.
Egy rugótörést és azt a két óra elvesztegetett időt leszámítva még átpakoltuk a táskáink hadát egy másik autóba végre elindultunk. Egész úton azon tűnődtem, hogy vajon mindent jól csináltam-e a csali készítésnél, működni fog-e az elképzelt etetési taktika. Vagyis egyszóval mondva „lámpalázas” lettem, mint a diák, aki a tanárral néz farkasszemet.
Míg én elmélkedtem, Csabi már meg is érkezett a vízpartra. Csodáltuk egy kicsit az elénk táruló őszi táj szépségét, aztán elfoglaltuk az egy hétig otthont adó faházunkat. Összeállítottuk a fegyver arzenált és a nyolc bója is a helyére került. Úgy gondoltam, hogy a mélyebb vizeken próbálom megkeresni a halak tartózkodási helyeit olyannyira, hogy csak 10 méternél mélyebb részeket jelöltem ki.
A csalikat kimondottan hideg vízre készítettem. Kétféle sajátkészítésű íz mellé most egy gyári bojli is szerepet kapott.
A szezonban számomra legtöbbet bizonyító IB Fish és a bányatavak etalonját az IB Elite golyókat gyúrtam extra mennyiségű Captrack inL és inP hozzáadásával.








Mivel a napok sajnos jelentősen rövidültek az utolsó botot már teljes sötétségben raktam a helyére. Alig másztam ki a csónakból már a barátom a túra első kapását könyvelhette el. És perceken belül újra szabadnak tudhatta magát a 8 kilós nyurgaponty.
A következő hal reggeli ébresztőként jelentkezett, aki már fényképező elé került.

A reggeli köd felszállását követően a pontyok egyre intenzívebben táplálkoztak. Az egyedek súlya is szépen gyarapodott.


Olyannyira, hogy már az első nap sikerült szákolnom egy bőven húsz kilót meghaladó gyönyörű tőpontyot.




Folyamatosan szóltak a jelzők és egymást követték az izgalmasabbnál izgalmasabb fárasztások.
Ez tartott mindaddig még a lenyugvó nap el nem tűnt a domb mögött. Ahogy besötétedett teljesen elnéptelenedtek az etetéseink és elvonultak más vízrétegekbe.
És ahogy világosodott, óramű pontossággal visszatértek a halaink és ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
A pontyok nagy része óvatos, maszatolós kapással jelentkezett, de mikor föléjük értem, minden halért keményen meg kellett küzdeni. Nem egyszer előfordult, hogy félórát vagy még annál is többi időt vett igénybe egy-egy bajszos szákba terelése.






A mai napra is jutott egy pár emlékezetes fárasztás, melyek közül talán egy hajszál híján húszkilós ponty dolgoztatott meg engem és felszerelésem egyaránt.




Aztán mikor elérkezett az este a halak ismét elhagyták etetéseinket. Annyira nem bántuk, mert minden éjszaka sűrű köd szállt le a vízre, aminek következtében néha az orrunkig sem láttunk.
Az első reggeli halat is „tejföl” ködben kellet megfognunk. Ez által a partra jutás sem volt egyszerű feladat.
Nem úgy indult a napunk, mint ahogy eddig megszokhattuk, ugyanis megúsztuk a délelőttöt egyetlen kapás nélkül.
Úgy gondoltam, hogy talán elfogyott a kaja az etetésekről ezért két bot kivételével az összes botot újra húztam. A csalik kiváló állagúak és illatúak voltak, ezért nem cseréltem, hanem AMINO GEL-el frissítettem azokat.




Az újrahúzás és a pára felszívódása jó hatással volt a halakra és újra előkerültek. És újabb gyönyörű fogásnak örülhettünk.





Bevittem a halat adó botot, utána nekiláttunk a majdnem uzsonnának is beillő ebédnek. És történt valami ami, azóta is a hatása alatt tart.
A baloldali botom jelzője egyet csippant, néztük a botspiccet, de semmi. Kb. egy perc elteltével jött még egy hang, ami megegyezett az előzővel. És most már a swinger is határozott esésbe kezdett. Ez a hely két napja adott egyetlen halat, bár az 22,9 kilós volt. Azóta nem is frissítettem vártam, hátha megtalálja valami nagy öreg.
Nem siettem el a dolgokat, feltápászkodtam a frissensült vaddisznó mellől és megemeltem a botot. Semmilyen ellenállást nem éreztem, de azért beszálltam a csónakba és elindultam a bója irányába. Még arra is volt időm, hogy visszaszóljak barátomnak, hogy sietek, ki ne hűljön a finomság, amit főzött.
Hát ember tervez hal végez. Haladtam a csónakkal és körülbelül félúton jártam mikor már a zsinór teljesen függőlegesen állt. Ráemeltem, de semmi. A zsinór nem mozdult. Éreztem, hogy el van akadva. Az előtétet még nem láttam, így gondoltam, hogy a főzsinór akadt be valamibe. Kézzel akartam kiszabadítani a damilom, de mire megfogtam volna egyszer csak engedett. Olyan hirtelen pattant ki a zsinór, hogy azt hittem elvágta valami. Tekertem az orsón és újra súlyt éreztem, de már mozgott. Nagyon komótosan írta a köröket, de a mélységből nem engedett. Már biztos eltelt 15 perc, mire fel tudtam erőltetni 3-4 métert. Újabb negyedóra, de még most sem volt látótávolságban. Az ismeretlen ellenfelem jókora buborékokkal ostromolt. Lassan kezdett engedni és elkészülni az erejével. A csónaktól 7-8 méterre feljött majdnem egészen a víz felszínéig. Aztán újra a mélybe merült. Már koránt sem olyan erővel, mint az első felvonásban. Próbálkozott még egy-két trükkel, de végül feladta és felfeküdt a víztetőre. Ott pihegett előttem egy óriási nyurgaponty. Egy karnyújtásnyira volt csak a merítőtől, de mégis egy örökkévalóságnak tűnt mire belecsúszott a merítőhálóba.
Első ránézésre már látszott, hogy bőven átlépi a húszkilós határt. Örömömnek hangot is adtam és, ami a csövön kifért ujjongtam a vízközepén.
Az igazi meglepetés akkor ért mikor a barátom megpróbálta a stégre emelni, de érdekes fejet vágott, kidülledt szemmel mondta: …..hűűű, ez nem gyenge. Megdöbbentő látvány volt, ahogy az óriási test mozdulatlanul feküdt a matracban.
Saccolgattuk, vajon mekkora lesz. Kb. 25-26 kilóra tippeltük.
Volt bizony ámulat, mikor megemeltem és a mutató át remegett a harminc kilón.
A mutató végre megállapodott és két vonás híján 30-at mutatott, azaz 29,80 kg az előttünk elterülő hatalmas ponty. A hal testi épségének megóvása érdekébe, gyors fényképezés után visszatettük a biztonságot jelentő kék mélységbe.
A fogás és visszaengedés pillanatában sem fogtam még fel igazán, hogy milyen hallal is hozott össze a szerencse. Órákba telt mire tudatosult bennem, hogy tizenkét évvel ezelőtt ezért a halért kezdtem űzni ezt a „modernponty” horgászat őrületét.
Külön boldogság számomra, hogy a mi kis országunk egyik legszebb taván sikerült horogra csalni ezt a gyönyörűséget.







A nagy hal okozta mámorból egy füstölős kapás térített vissza. Egy újabb szépségdíjas tőpontyot szákolhattam. Aki méltó befejezése volt ennek a feledhetetlen napnak.

Lassacskán besötétedett és felkészültünk egy következő eseménytelennek tűnő éjszakára. Csabi végre megtörte a jeget és az éj leple alatt fogott egy 18-as tükröst.

A horgászatunk utolsó napját nagy részben a csónak fogságában töltöttem. Ha éppen nem csónakáztam, akkor fényképeztünk. A halak nagyon aktívak voltak.



A könnyített „half’n’half-ok” nagyon jól dolgoztak az egész horgászat során!
Sajnos ez a horgászat is már csak az utolsókat rúgta és a pakolás után fájószívvel búcsút vettünk a hozzánk nagyon közel álló víztől és 2012-es horgászszezontól.
Rengeteg új élményt kaptam ettől az esztendőtől is és kívánok minden horgásztársamnak hasonló élményeket.


Üdvözlettel: Gyurecskó Tamás4 embernek tetszik