Nyitólap Horgász magazin Élménybeszámolók

PALOTÁSI TÚRA

Május volt, és már pezsgett a vérem egy jó pecázásért pedig pár héttel azelőtt érkeztem haza egy egy hetes túráról. Az iskolapadban számoltam az órákat hogy meddig kell még ott ülnöm, mikor mehetek már végre ki a horgásztóra. Álmodoztam, hogy de jó lenne, ha megint a vízparton ülhetnék és kergethetném uszonyos barátainkat. De sajnos ez a tervbe vett pecázásokat nézve még odébb volt. Mindaddig, amíg egyik délután Csörgő Tamással beszéltem és azt mondta: nincs kedved egy kis bojlizáshoz Palotáson? Én pedig rögtön rá is vágtam persze, hogyne lenne kedvem, hiszen végre olyan emberrel pecázhattam, akitől tanulhatok és csiszolhatom az eddig megszerzett tudásomat, amit szintén tőle és az Imperial Baits csapatától tanultam.

Többször horgásztam már Tomival, de úgy hogy ketten vagyunk úgy nem szóval azt éreztem, hogy most megmutathatom mit is tudok igazán, hiszen már én is 3 éve vagyok teszthorgász az Imperial Baits Teamnél. Aztán végre eljött a várva várt pillanat, az indulás napja. Az iskolából hazaérkezve rögtön el is kezdtem a bepakolást, hogy mire apukám hazaér rögtön indulhassunk is. Körülbelül délután 5 órára értünk a partra, ahol Tomi már a botokat készítette elő a ,,hajszára”. Én is gyorsan kipakoltam és segítettem, hogy minél előbb behúzhassuk a botokat a helyükre. A választásunk a faház nevezetű horgászhelyre esett, mivel borongósabb időt és Északi szelet jósoltak, ami pont a mélyebb víz felé tereli elképzelésünk szerint a halakat. De kezdjünk pecázni….

Gyors radarozás és bójázás után már húztuk is befelé a botokat és vártuk, hogy megszólaljon a kapásjelző gyönyörű pittyegő hangja. Az első éjszaka szinte eseménytelenül telt mindössze 2 kapásunk volt. Másnap reggel azonban mintha érezték volna a halak a változást, mert folyamatosan füstöltek a botjaink. Volt olyan, hogy mire kiértünk egy hallal a másik botot már szintén elhúzta egy hal. Gyorsan matracra helyeztük a pontyot és már utána is eredtünk a másik boton lévő harcosnak, de alig hogy elindultunk már a harmadik bot is jelzett, így aztán gyorsan kipattantam a csónakból és futottam a bothoz, hogy felvegyem a kontaktust. Így aztán Tomi csónakból én pedig partról fárasztottam, és ez lett az eredmény.

Nagy volt az öröm, hiszen sikerült átlépnünk a 18 kilós határt!!!

Csalik terén sok mindent kipróbáltunk. Volt nálunk édes, fűszeres, májas és halibut pellet is. Elsőnek paradise-al próbálkoztunk, ami egy elég intenzív fokhagymás bojli és általában jól szokott működni Palotáson, személy szerint a kedvenc csalijaim közé tartozik. Azonban hamar rádöbbentünk, hogy ez a fokhagymás, fűszeres bojli most nem az igazi. A másik botot egy édes , Uncle baits fantázianevű golyóval csaliztunk fel, ami adott halakat, de nagyon változó méretűeket.

Néha a Dévérek is megtámadták az etetést…..

A maradék botokra pedig Pelletet tettünk, általában egy kis lebegtetéssel. Ez a csali nagyon jól bevált, hiszen a legtöbb halat így sikerült becsapnunk. Sorban jöttek a kapások, és egyszer csak mintha elkergették volna a halakat előlünk, majdnem egy napig szinte kapásunk se volt. Ekkor kezdtünk el gondolkozni Tomival, mit kellene változtatnunk a szereléken esetleg a horgot, vagy vékonyabb előkét kéne kötnünk? Akkor mutatta meg a Carp'R'Us horogcsalád egyik legjobban akadó horgát, a Cranked névre hallgató horgot .

Én még soha életemben nem láttam ilyet, úgy akadt a parton való tesztelésekkor, hogy el se tudtam képzelni, hogy halat veszítsünk vele. Egy boton próbaképpen kicseréltük a horgot és rögtön kapásunk volt. Majd egy másik boton is kicseréltük, hogy megnézzük tényleg a horog számít-e ennyit vagy csak a véletlen műve, de azon a boton is utána sorra jelentkeztek a kapások. Ekkor jöttem rá, hogy nem a szerencse műve volt a kapássorozat. Megint tanultam valami újat.

A kitartásnak és változtatásnak az eredménye !

A horgon kívül még egy nagyon érdekes dolgot figyelhettem meg. A héten többször is kaptunk elég kemény esőket és azt figyeltük meg, hogy az eső előtt pár órával megálltak a kapások. Azonban, ahogy vége lett az esőnek rögtön megindult a halak kapókedve. Azt eddig is tudtam, hogy ez általában így van, mert oxigén jut a vízbe és ezáltal felfrissül a víz, de ennyire drasztikus változást még semelyik tavon nem tapasztaltam. Lassan közeledtünk a túra végéhez és előkerült a favorit bojli. A jó öreg Monster-Liver, ez az a bojli, amit minden horgászatra magammal viszek , mert vele mindig még a ,,bedöglött” vízen is sikereket lehet elérni.

Ez most is így volt, behúztuk a Monster-Livert és volt, hogy egy éjszaka alatt 5 darab halat sikerült csak egy bottal zsákmányolnunk és szinte mind 10 kiló feletti volt!