PONTY HORGÁSZAT A PARADICSOMBAN

Mint már sok cikkemben is leírtam, imádok Magyarország határain túl horgászni és főleg nyugat Európába. A magyarázat nagyon egyszerű, a nagy területű és mély tavak egyszerűen elvarázsolnak és büszkeséggel tölt el, ha egy számomra idegen és nehéz tavon eredményes tudok lenni. Ezért látogattam el egy gyönyörű, mesébe illő alpesi tóhoz Szlovéniába. Maga a túra ötlete 3 évvel ezelőtt merült fel bennem, de a megvalósítására csak idén május végén került sor.

A tóhoz tavaly júniusban már egyszer kilátogattam, hogy felmérjem a terepet és érdeklődjek a horgászati lehetőségekről valamint a vízre vonatkozó szabályokról. Mivel jó pár nyugat európai tavon horgásztam már, ezért meg sem lepődtem a szigorú szabályoktól, ami a tavon való horgászatra vonatkozott. Nagyon örülnék, ha Magyarországon is a természetes vizeken jobban oda figyelnének a halállomány megtartására és a környezet tisztaságára a horgászok és az illetékes szervek. A tóról annyit kell tudni, hogy a területe 400 hektár, az Alpok hegyvonulatai veszik körbe, nagyon mély és kristálytiszta a vize. A szabályokról röviden annyit, hogy sátrazni tilos, horgászni 2 bottal szabad és csak dobni lehet. A csónak használat tilos. Csak 04 és 23 óra között van lehetőség horgászatra, és ezután a partot el kell hagyni. Tudni kell, hogy maga a tó és környéke kiemelt természetvédelmi terület ezért minden kihágásért nagyon magas büntetést kell fizetni. A horgásztúrára május utolsó hetében került sor és 3 naposra terveztük. Az időjárási előrejelzés sajnos nem sok jóval kecsegtetett az előttünk álló pár napra, mivel szeles, esős és hideg időt jósolt, amit most a hátam közepére se kívántam. A magyarázat nagyon egyszerű, sátrazni nem lehet és az éjszakáinkat az autóban kell majd tölteni egy parkolóban. Mivel voltam már jó pár extrém horgásztúrán, úgy voltam vele, hogy ezt a pár napot kibírom így is. A tóhoz május 26-án érkeztünk meg, ahol egy szlovén ismerősöm már várt minket. Mint írtam 2012-ben már jártam a tavon és azt hittem a víz és a táj már nem tud újat mutatni, de tévedtem. Az egész oda úton borús ködös volt az idő, de mikor megérkeztünk a vízhez, egy negyed órára kisütött a nap, és olyan látvány tárult elém, amire mindig emlékezni fogok. A nap sugarai megcsillantak a tavat körülvevő hegyeken, aminknek a teteje még mindig havas volt a kristálytiszta víz, a zöld tájon a hó látványa egyszerűen megbabonázott.

Szlovén ismerősöm Mathia körbevezetett a tavon és megmutatta, hogy hol érdemes próbálkoznunk, bár figyelmeztetett, hogy ezen a tavon a május végi időpont nem igazán jó mert a tó nagyon mély és hideg vizű. Ez számunkra is hamar kiderült, mert egy horgászt se láttunk a 400 hektáron. A hely kiválasztásánál sajnos több szempontot is figyelembe kellett vennünk. A legfontosabb az volt, hogy olyan helyet találjunk, ahol pár száz méteren belül tudunk parkolni az autóval. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert mint írtam már éjszaka el kell hagyni a vízpartot és nem mindegy, hogy hány száz métert sétálunk a horgász felszerelésünkkel a parton. Mire találtunk egy jónak vélt helyet teljesen ránk sötétedett így az előttünk levő terület feltérképezése másnapra maradt. A napijegyet a campingben váltottuk ki, ami non-stop így semmi nem akadályozta, hogy hajnali 04 órakor megkezdjük a horgászást.

Érdekes dolog, hogy hiába volt 8 fokos a víz a szlovén ismerősöm mégis azt ajánlotta, hogy sokat etessünk. Mivel nem ismertük a vizet és csak 3 napra mentünk, nem volt mit tenni az ő tudására kellett hagyatkoznunk. Jó magam a túrára 10 kg IB amino pelletet, és 30 kg bojlit vittem, 2 féle ízben, Elite-Strawberry és Monsters-Paradise-Fish. A méretük 22-24mm volt. Azért esett a választásom ezekre az IB golyókra, mert hidegebb vizeken nagyon jó eredményeket értem el velük és most is bíztam a fogósságukban. A helyünktől kb 60 méterre volt egy nagy törés, ahol 15 méteres volt a víz majd szinte függőlegesen letört egészen 30 m-ig, ennek a törésnek szélét próbáltuk horgászni és etetni. Sajnos egyikünk sem a dobálós horgászat híve, ezért nem készültünk markerúszóval, jelölő fircel és spomb bottal így maradt a dobócső, amit eddig életemben 2x használtam. Szerencsére hamar belejöttem és egy kis ügyetlenkedés után már pontosan be tudtam dobni vele a bojlit a kiszemelt helyre. A taktikám a következő volt, elsőre viszonylag nagy mennyiséget etettem, ami botonként 5-5 kiló bojlit és 1-1 kg pelletet jelentett.

Lehet, hogy ezt soknak találják, de ennek több oka is volt, egyrészt a 15 méteres vízben a golyók elég nagy részen terülnek szét és valószínű, hogy még így is csak pár szem került a horgom mellé. A másik ok, hogy teljesen a nagy törés csúcspontját horgásztam és nem mindegyik bojli áll meg a törésen, valószínű, hogy jó pár darab a 30 méteres mélységben landolt. Azt is hozzá tenném, hogy az sem mindegy, ha az ember egy törés oldalt dobál, vagy egy teljesen sima placcot ahol csak 4-5 méteres a víz. A harmadik ok, pedig, hogy amíg nem lesz kapásom nem fogok többet szórni. A távolságot viszonylag egyszerű volt belőni, mert dobás után számoltuk, hogy hány másodpercbe telik el még az ólom a fenékre ér. Ha 8-10 másodperc alatt leért, akkor a törés szélén volt a cucc, ha pedig 15-20 másodpercbe telt, akkor bizony 30 méterbe landolt a bojlink és már tekertem is ki a botot. Délelőtt 10 óra körül végeztünk az etetéssel, a botok beélesítésével és megkezdődött a várakozás. Mivel nagyon elfáradtam, úgy döntöttem, hogy alszok egy kicsit a székemben. Délutánig semmi nem történt, a víz is teljesen csendes volt. Három óra körül lehetett mikor egy pontyugrásra, riadtam fel az álmomból. Gyorsan körülnéztem és láttam, hogy az etetésemtől kb 30-40 méterre ugrott ki ahol még 30 méteres víz volt. Nem tudtam el dönteni, hogy felém közeledik-e vagy csak napfürdőzött. Egy biztos az izgalom úrrá lett rajtam és egyből ki ment az álom a szememből. Még negyed óra telt el és ismét egy ugrás, de ez a hal már az etetésemen volt. A szívem egyre hevesebben vert, mert éreztem, hogy talán rá találtak a finom csemegére. Nem tudtam, hogy mit tegyek mivel írtam, hogy nem szoktam dobálni és nem voltam biztos benne, hogy nem e tekeredett fel az előkém. Közben egyre több hal kezdett el ugrálni az etetésem felett, de kapás egy szál se. Ha Magyarországon horgászom általában nem vagyok, ennyire stresszben mivel általában nagy távolságokra húzunk és nem olyan szembetűnő egy-két pontyugrás, de itt 60 méterre voltak tőlem és biztos voltam benne, hogy a beszórt bojlira jöttek ide. Addig tépelődtem még úgy döntöttem, hogy kitekerem mind a két botot és megnézem nem e gubancolódott össze. A feltevésem sajnos beigazolódott, mert mind a két boton a horog fel volt tekeredve. A rövid előkéket nem szeretem, mert általában 30-35 cm-est használok, ezért gyorsan valamit ki kellett találnom, hogy megmaradjon az előkehossz és ne gubancolódjon össze. Úgy döntöttem, hogy Explosiv Stick mix bojliporból gyúrok metod mixet és a felfűzött bojli előtt a horgot elrejtem benne és talán így megakadályozom, a gubancolódást és a hosszú előkét is meg tudom tartani valamint így plusz csemegét is kínálok a pontyoknak. Azt tudom én is, hogy sokféle megoldás létezik, hogy ne tekeredjen fel az előke a bedobásnál, de nekem a szelekciót is szem előtt kellett tartanom, mert ha lehet, a nagyobb pontyokat szeretném megfogni. Az elgondolást tett követte és gyorsan felcsaliztam mind két botot egy szem 22mm-es Elite-Strawberry és Monster Paradise Fish bojlival és általában nem szokásom, de még be is dippeltem őket, majd gyorsan visszadobtam az etetésre, bízva abban, hogy így már nem tekeredik fel. A bedobás után a becsapódó ólom burványa még látszódott ezért gyorsan ráetettem a dobócsővel 50-60 szem bojlit. A halak folyamatosan az etetésen ugráltak majd hirtelen egyik pillanatról a másikra teljesen elcsendesedett a víz és az én izgalmam is alább hagyott. Eltelt vagy két óra az utolsó pontyugrás óta, és már kezdtem azt hinni, hogy a halak nem is a bojli miatt jöttek ki a partközelbe, amikor a kapásjelző visító hangjára lettem figyelmes. Valami a mélyben irtózatos erővel húzta az orsómról a zsinórt lefele. Ijedtemben azt sem tudtam, hogy hova kapjak, de gyorsan feleszméltem, bevágtam, de a kezemet a dobra helyezve sem tudtam megállítani a halat. Még vagy fél percig húzta a dobról a zsinórt mire kezdett alábbhagyni a lendülete. Mondanom sem kell a pulzusom vagy 180 fölé ment egyből. A fárasztás közel negyven percig tartott mire a lábam előtt az 5 méteres mélységben meg láttam a halat, a kristálytiszta vízben.

A pontyot hiába láttam, a súlyát még meg becsülni sem tudtam. Még pár perc és a gyönyörű ponty lassan elkészült az erejével és szép lassan kezdett felfele jönni a mélyből, míg nem Andris barátom megmerítette. Gyorsan a matracra fektettük és egy pár másodpercig gyönyörködtem a szépségében, mert én még ilyen genetikájú halat élőben nem is láttam csak képeken. Ezt a halat az angolok Two Tone-nak hívják és nagyon ritka, fajta. Mivel elfáradt ő is én is gyorsan lefényképeztük és utána mértük csak le. A súlya 16,80 kg volt, aminek nagyon örültem, mert elsőre egy ilyen szép hallal ajándékozott meg a tó.

Meg mondom őszintén úgy voltam vele, ha több halat nem is fogok már megérte eljönni erre a túrára. A pontyot visszaengedéskor még meg csodáltam a kristálytiszta vízbe, ahogy elúszik. A nap folyamán több kapásom már nem volt, de egy cseppet sem bánkódtam miatta. Este 11 óra előtt még megetettem a területet 2 - 2 kiló bojlival és pellettel, mert bíztam benne, hogy a halakat reggelig itt tudom tartani. Ezután összepakoltuk a felszerelést és elsétáltunk az autóhoz lefeküdni, aludni. Reggel 04 órakor borús, szeles időre ébredtünk és újra kezdődött elölről az egész procedúra. A botok, pontymatrac, bojlik, ágasok, szék a kézben és séta a horgászhelyre. Az előző naphoz képest semmin nem változtattam, 5-5 kg bojlit beetettem és a horogra 1-1 szem 22 mm-es bojli került. Ez a nap is úgy zajlott, ahogy az előző, délutánig csend, kivéve, hogy a viharos szél nagyon hideg levegőt fújt az arcunkba. Négy óra körül ismét elkezdtek ugrálni a halak, először távolról majd egyre közelebb, míg végül ismét az etetésen voltak. Mikor elcsendesedtek a pontyok az előző napból kiindulva úgy gondoltam, hogy ilyenkor kezdenek el táplálkozni és láss csodát a feltevésem be is igazolódott, mert pár percre rá megszólalt a jó öreg delkimem hangja. Gyorsan odarohantam a bothoz bevágás majd egy jó fél órás fárasztás végén egy szép 15,40 kg-os tükörponty tette tiszteletét nálam egy két fotó erejéig.

Azért szeretem a nagy természetes vizeket, mert az összeívásoknak köszönhetően a pontyok nagyon különböznek egymástól és nem olyan egysíkúak, mint a telepített vizeken. Azt tudni kell, hogy ebbe a tóba nem telepítenek pontyokat, amik vannak benne azok természetes úton szaporodtak és nagyon öreg halak. A második napra is meg volt az egy pontyom, aminek nagyon örültem, de mivel még négy óránk volt horgászni ezért visszadobtam a botot, majd nem kis meglepetésemre 1 óra múlva ismét egy füstölős kapás, aminek a vége egy 14,80 kg-os nagyon kövér tükörponty lett.

Úgy vettem észre, hogy egyre jobban kezd beérni az etetés és a halaknak nagyon ízlettek az IB bojlik. A nap további részében már nem jött több hal, így csak a szokásos pakolás előtti etetés maradt csak hátra. Utolsó nap reggelre az idő még rosszabbra fordult, szakadt az eső és nagyon hideg lett, amin nem is csodálkoztam mivel a tó elég magasan helyezkedik el a tengerszint felett. Mire a szakadó esőben kipakoltam a horgászhelyre teljesen eláztam és átfagytam, de most sem maradhatott el az etetés. Ha az időjárás nem is, de a tó megkönyörült rajtunk, mert az utolsó nap ismét gyönyörű halakkal ajándékozott meg minket. Nem tudom, hogy az időjárás változásnak köszönhető e, de már délelőtt 10 órakor meg volt az első kapásom ami a túra egyetlen pikkelyes pontya és egyben a legnagyobb hala is lett a maga 17,40 kg-os súlyával, amit még 3 másik ponty is követett: 13,80, 14,60, és 14,40 kg-al. Összegzésként egy nagyon kimerítő 3 napos túra áll mögöttem, de a sok viszonytagság ellenére a csodálatos táj, a halak vadsága és gyönyörűsége mindenért kár pótolt engem. Köszönöm szépen az Imperial Baitsnak a támogatást, a minőségi bojlikat mert nélkülük nem biztos, hogy ezt a számomra szép eredményt el tudtam volna érni ezen a nehéz tavon.