Sebes-körösi kaland

Számomra a legkedvesebb horgászvíz a Sebes-Körös, mely Körösszeg és Körösnagyharsány közt lép Magyarország területére. Igen változatos mederviszonyok jellemzik, gazdag élővilággal. Egy, a folyó melletti kis faluban nőttem fel, azonban felnőttként kénytelen voltam elköltözni onnan, de amint lehetőségem akad, visszatérek, hogy az igazán vad halakat kergessem. Így tettem egy nyári hétvégén is, amely beszámolóját most olvashatjátok.

A Sebes változatosságának köszönhetően szinte minden halfaj horgászatához találunk ideális folyószakaszt, ahol a megfelelő módszert alkalmazva az eredmény nem marad el. Persze nem árt némi helyismeret, melyből nekem több, mint 20 évnyi akad.

A gyönyörű Sebes-Körös.

Ezen a hétvégen domolykó volt az elsőszámú célpontom, aminek nagyon szép állománya él a folyó szinte egész magyarországi szakaszán. Ennek megfelelően most pergető botot ragadtam, és gyorsfolyású, akadókkal tarkított pályákat kerestem fel.

Egyensúly.

A nálam már megszokott Wizard Samurai Spin II, 240 cm, 2-8 grammos bottal, Wizard Edge 4000 orsóval, 0,08as Wizard Braid zsinórral indultam neki a szinte áthatolhatatlan csalán és gaz falakon keresztül a halak nyomába. A domolykó szája igen lágy, ugyanakkor fárasztás közben nagyon hevesen védekezik, valamint a kapások kicsikarásához sokszor tű pontos dobások szükségesek. Ez a felszerelés jól helyt áll ebben az szituációban is.

Embert próbáló feladat néhány óra horgászat a dzsungelben.

A domolykó, főleg a nagyobb egyedek szinte mindig takarásban, valamilyen búvóhely közelében tartózkodnak, így nekünk ott kell keresni őket. Ez a horgászat már-már vadászat, hiszen a lehető leghalkabban kell járnunk, kerüljük a rikító színű ruházatot, és próbáljunk takarásban maradni.

Különböző Salmo woblereket csatoltam a kapocsba, variáltam a merülési mélységgel és a vibrációval. Nem is kellett sokat várni az első halra, ugyan a méret még jócskán a vártnál alul maradt, de megadta azt a kis biztatást, amely megnyugtat, hogy jó úton járok a képlet megfejtésében.

Egy sötét tónusú Salmo Rattlin Hornet bizonyult nyerőnek.

Folytattam a hínárfoltok és bokorszélek dobálását, majd kis idő múlva egy egyel már jobb méretű domi kapta el a cranket.

Nem nagy, de annál szebb!

A következő beálló az egyik kedvenc helyem, sajátossága, hogy egy nagyon sekély, nagyon hínáros, rohanó víz és egy visszaforgós, meglassult ritkán hínáros szakasz találkozása ez. Általában első 3 dobásból jó halat szokott adni, most sem volt ez másképp. Egy bő 40+-os dominak örülhettem.

Egy jobb domi alatt bizony karikában a bot…

… de ez a rugalmasság kell ahhoz, hogy a fárasztás sikerrel záruljon.

Gyors fotó és elengedés után mélyre törő csalira váltottam, egy gyors vízben kószáló márna reményében. A kapás hamar meg is érkezett, de egy kis süllő tette magáévá a fenéken kocogtatott cranket.

A mélyre törő Rattlin Hornetet nem csak a domolykók kedvelik!

Erre a napra ennyi jutott, másnap egy másik szakaszt látogattam meg, ahol több átlagos méretű domi után kezembe vehettem egy 47 cm-es szépséget és egy 62 cm-es márnát is.