Süllőzés félvízen

Szóval mire is van szükség, hogy megfoghassuk a nagy süllőt vízközt?




Először is kell egy jó halradar, hogy megtaláljuk a halakat. Hatalmas a választék, de nem kell túlzásokba esnünk. Az utóbbi időben egy Lowrance HDS-5 típust használtam, amely számomra nagyon fontos „reality window” funkcióval és GPS-szel is rendelkezik. A nagy süllő keresése során hatalmas vízterületet kell bejárni, nem célszerű ugyanazon a területen keringeni újra meg újra. Egy másik ugyancsak lényegi szempont, hogy tanuljuk meg kezelni a halradarunkat. Sokféle beállítási lehetőséget használhatunk, de azt már nekünk kell megtalálni, hogy számunkra melyik a leghasznosabb. Nincs olyan, hogy JÓ beállítás – minden attól függ, milyen a víz, a mélységek stb., amin horgászunk.
Amire még szükség lesz, az természetesen egy bot és egy orsó. Szeretem a viszonylag merev botokat, melyekkel folyamatosan kapcsolatban lehetek a csalival. Néha a legnagyobb süllők is igen óvatosan kapnak, meg kell éreznünk a műcsali legkisebb moccanását is, különben oda a halunk. A Savage Gear MPP igazán szép, gerinces bot, elegendő tartalékkel a komoly fárasztáshoz. Tavaly az Okuma Komodo orsót használtam; igazán könnyű darab, mintha a kezemhez szabták volna. Amit nagyon szeretek benne, hogy lehetővé teszi, hogy súlytól függetlenül villámgyorsan leengedjem a csalimat a halhoz. A halakat gyakran 10 méter körüli mélységben fedezem fel, és általában mozgásban vannak, ezért fontos, hogy a lehető leghamarabb oda juttassuk a csalinkat – ha lassúak vagyunk, lemaradunk róluk.


Nagyon korán szálltunk vízre azon a reggelen, tekintettel arra, hogy a süllő egyik jellegzetességét a hihetetlen kapásidőszakok adják. Ezek egyik legígéretesebbje a napfelkelte környékére tehető, s rendszerint csupán egy órán át tart…

Az égbolt felhőtlen volt, ami egyet jelent a sötétebb csalikkal. Úgy döntöttem tehát, hogy egy Sandeel Slugot teszek fel dirty silver színben. (Sosem használok fonott zsinórt a süllőző szerelékhez – az a véleményem, hogy a fonott túlságosan jól látható a süllő számára. Ehelyett inkább 50 cm hosszú előkét kötök a 0,39 mm-es, 100% SG fluorocarbon zsinórból.)
A halradaron beállítottam a mélységet a „set depth” menüpontban 3 és 11 méter közé; a fenék amúgy kb. 35 méter mélyen húzódott. Nem szoktam 11 méternél mélyebb rétegekben halat keresgélni, mert ha találnék is ugyan és esetleg kapást is ki tudnék csikarni, maradandó sérülést okozhatnék az állatnak. 11 méternél mélyebbről felhozott süllő túlélési esélyei ugyanis nagyon elenyészők, mivel ez a faj roppant érzékeny a nyomáskülönbségre – erre különösen oda kell figyelni!
Nem telt sok időbe, amíg fel nem fedeztem egy jó halat a radaron; trükkös dolog visszatalálni és leparkolni a csónakot felette… Lényeges, hogy amint megálltunk, ne ijesszük el azzal, hogy túl közel dobjuk hozzá a csalinkat. Kezdjük pár méterrel távolabb, és lessük, hogy reagál-e rá. Néha láthatjuk a radaron, hogy a hal már felfigyel a jigre úgy is, hogy az még 4-5 méterrel felette van. Ilyenkor türelmesnek kell lenni és hagyni, hogy a ragadozó feljöjjön és szemügyre vegye.
Ez a süllő 7 méter mélyen úszott, én pedig 5 és fél méterre engedtem le plasztikot. Mindig teljesen laza zsinórral teszem ezt, mégpedig úgy, hogy a csalit határozottan megállítom, majd egy picit rántok rajta, hogy a süllő megérezze a jig hollétét. Ha reagál és elkezd feljönni érte, akkor van pár módszer arra, hogy kapásra bírjuk.
Néha elég mozdulatlanul tartani a jiget, de jó ötlet az is, ha beletekerünk az orsóval és behúzunk egyszerre olyan 30 centi zsinórt, majd megpöccintjük a spiccel a csalit, és így folytatjuk a behúzást – úgy tűnik, ezzel fel tudjuk ébreszteni a vadászösztönüket, nekem legalábbis nagyon bevált.


Ez a hal azonnal érdeklődőnek mutatkozott. Elkezdtem szép lassan feltekerni a zsinórt, kis pöccintésekkel, kábé két méter után megállítottam a csalit és akkor… BAMM! Nem tudott ellenállni a Sandeelnek és megkezdődött a harc! Nem sokkal később egy élvezetes fárasztás végén szákoltam meg a nap első zsákmányát, mely ugyan nem volt egy óriás, de indításnak pont megfelelt. Pláne, hogy az évnek ebben a szakaszában hihetetlenül keményen kűzdenek.
A következő pár órában sikerült néhány hasonló méretű halat becserkészni és kifogni, ám szép lassan előbukkant a nap és egyre melegebb lett.
Az aktív időszakok között sokkal nehezebb rávenni a halakat arra, hogy rávágjanak a műcsalinkra. Sokkal óvatosabbak, és úgy tűnik, hogy egyáltalán nem vadásznak ilyenkor. Számos csalival lehet próbálkozni ugyanannál a halnál, minden alkalommal feljön és meg is nézi a jiget, de rendszerint mindig otthagyja, támadás nélkül. Ezt látni igencsak frusztráló érzés. Ha megtanuljuk jól olvasni a halradarunk jelzéseit és látjuk rajta, amint egy 8 pluszos süllő emelkedik fel megnézni a csalinkat több alkalommal is, és az orra csak centikre van a jigünktől, olyankor a szívverésünk tempója az egekig száguld… Elképesztően izgatott leszek jómagam is. Ilyenkor jön jól a horgász legjobb barátja… a türelem.


mélységben. Bár meg tudtam állapítani, hogy ez egy jókora példány, mégis úgy döntöttem, hogy ugyanazt a Sandeel Slugot küldöm le neki, ami korábban már szerencsét hozott. Ennek érdeklődését azonban nehezebb volt felkelteni. Amikor hezitálnak, érdemes nagyobb méretű csalival próbálkozni, ezért cseréltem le én is egy 22,5 cm-esre a kisebb 14,5 cm-est, majd visszaengedtem a mélybe.
Ezúttal leengedés közben is megállítottam párszor, hogy lássam, hogyan reagál a hal. Elsőre úgy tűnt, elijesztettem, mert lemerült 11 méter mélyre, de amikor azt hittem, ez ennyi volt, és elkezdtem felhúzni a jiget, kilőtt utána, mint egy rakéta, és ötméteres mélységben iszonyatos erővel leütötte a csalit. Nagyon erős volt és elképesztő ellenállást tanúsított. Mint később kiderült, ő volt az utolsó süllő aznap a horgomon.
Számomra ez a legizgalmasabb horgászmódszer azok közül, amiket valaha próbáltam. Véleményem szerint nehéz lenne idegtépőbb és izgalmasabb pecát találni. Tulajdonképpen látom a halat egészen a kapás előtti századmásodpercig a radaron, majd szinte kitépi a botot a kezemből hihetetlen erővel, amit mindenkinek át kellene élni.


KAPÁSIDŐ – Nyáron három aktív táplálkozási periódust tudtam meghatározni napi szinten. A legjobb közülük a reggeli, van egy rövidebb ebédidőben és egy hosszabb, körülbelül két órával naplemente előtt. Ezen az adott vízen legalábbis így viselkedtek a süllők, de más tavakon is megfigyeltem ugyanezt.

CSALIMÉRET – Sokan azt mondják, ajánlott kisebb csalit használni, amikor a ragadozók nem olyan aktívak, én azonban ennek pont az ellenkezőjét gondolom. Ha nem vadásznak, nem akarnak sok energiát vesztegetni apró zsákmányra. Emiatt kell időt szánni arra, hogy felfedezzük, a mi vizünkön mikor aktívak a süllők, mely időszakok a legjobbak.

TERMÉSZETESSÉG – Számomra a legjobb eredményeket az hozta, ha minél inkább sikerült utánozni természetes táplálékukat. A Sandeel ilyen szempontból ideális, hiszen nagyon hasonlít a süllők táplálékához, a viaszlazachoz (smelt).

SZÍNKÉRDÉSEK – Amikor a víz átlátszó, igyekszem természetes színeket használni, például barnát, több ezüstöt és feketét. Zöldesebb, opálos víznél erősebb színekhez nyúlok, zöldet, chartreuse-t (átmenet a zöld és a citrom között – a szerk.), sárgát és narancssárgát használok. Borultabb idő esetén jól jön, ha komoly jigarzenállal rendelkezünk, amiből lehet válogatni. A sötétebb, felhősebb égbolt miatt ugyancsak érdemes színesebb modelleket használni.

HALKERESÉS – Ha a halak keresésébe fognak, ne menjenek túl lassan a csónakkal. Én rendszerint 3,4 csomóval haladok, a halradarom kétszeres sebességre van állítva. Így lehetőségem nyílik nagy területek lefedésére, és még mindig értékelhető adatokat kapok a radarról. Ha hasonlóan próbálkoznak, jó áttekintést kaphatnak arról, milyen a meder alakulása.

IDEÁLIS TEREP – A kifejezetten nagy mélységű területek a legjobbak a vízközt vadászó nagy süllőkre. Keressenek töréseket, olyan kiszögelléseket, ahol a víz pár fokkal melegebb lehet. Itt találják majd a halakat is, és kiderül az is, aznap épp milyen mélységben portyáznak.

IDŐZÍTÉS – Ha olyan napot fognának ki, amikor épp változás következik be az időjárásban, maradjanak inkább otthon és gyűjtsék az erejüket egy másik horgászatra. Ahogyan már említettem: ezek a halak nagyon érzékenyek a nyomásváltozásra, olyankor nagyon csekély az esély arra, hogy kapnak. A stabil, valamint a változást, hidegfrontot megelőző időszak kedvező lehet, használják ki.