Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Szeszélyes őszi bojlizás

Ismét eltelt egy nyár, közeleg a hideg idő, eljött a várva várt nap, ilyenkor már megszokott izgatottság. Elindultam a koránt sem közelben lévő horgásztóra, a Nagykállói horgászparadicsomba.







Mondanom sem kell, hogy szeretem ezt a vizet, ha tehetem minden évben legalább egyszer ellátogatok ide. A kulturált körülmények és természetesen nagy halak gondoskodnak arról, hogy ha jól csinálja a horgász, akkor felejthetetlen élményekben lesz része.




4 napos túrára jöttünk, az 1-es faházat foglaltuk le állandó horgásztársammal, Zsoltival. Még nem horgásztunk a tónak ezen a felén, nem ismertük a tutinak tűnő helyeket, azt sejtettük, hogy a szigetek oldala és az átjáró ígéretes lehet. Kipakolás után összekészítettük a bójáinkat, betettünk néhány „H"- bóját, hogy ha találunk valami megszokottól eltérő dolgot a radarral, akkor gyorsan meg tudjuk jelölni.




Elindultunk és keresgéltünk. Mondanom sem kell, hogy nem sok minden említésre méltó dolgot találtunk, a vízmélység is csak 130-150 cm között mozgott. Szerencsére az átjárókban mesterségesen bedöntött fák mindig jó haltartó helynek bizonyulnak. Ezek mellett, azért találtunk két nagyobb gödröt, amit megjelöltünk és megpróbáltunk meghorgászni.

Felszereltem a botokat, majd elkészítettem az alapozó etetésre szánt magokat. Előző nap főztem 3 féle magból mixet, ami kukoricából, búzából és kenderből állt. Tapasztalatból tudom, hogy Nagykállón nagyon szeretik a magot a halak, ezért alapozó etetésre is tetemesebb mennyiséget szórtam, nagyjából 10-12 kg-ot bójánként és erre szórtam rá néhány marék bojlit. Csalizásra az általam készített bojlit használtam, melyet a Carp Zoom Robin Red alapmixéből kevertem. Két ízt preferáltam, ananászos és májas golyókat görgettem 20 mm-es méretben. A horog mellé csináltam egy stick mixet minden esetben, amely aprított bojlit, pelletet és PVA barát aromát tartalmazott, illetve PVA szalagra fűztem néhány szem bojlit.




Becsaliztam és mire sikerült mindennel elkészülni, már jócskán eltelt a délután. Kipakoltuk a maradék cuccokat és vártunk. A várakozás közben magunkhoz vettünk némi gyümölcspárlatot, koccintottunk, hogy megadjuk a módját! Eltelt a délután, de a kapásjelzők nem szólaltak meg. Mit tehet ilyenkor az ember, újra csaliztam, és vártam, majd készítettem magamnak valami harapnivalót. Az este további része beszélgetéssel, iszogatással telt, a halak nem jelentkeztek. Lefeküdtem aludni, mert a korai kelés miatt fáradt voltam. Alig, hogy elaludtam a kapásjelzőm hangja vert fel, erőteljes, húzós kapást jelzett a sziget szélébe lerakott botomon. Kirohantam a faházból és felemeltem a botot. A hal ellenállásából tudtam, hogy jó hal lesz, fogtam már sok ilyet - gondoltam én,- elkezdtem a fárasztást. Az ellenállása ellenére elég gyorsan közeledett, hamar 30 méteres távolság közelében volt. Itt feldugta a fejét, gondoltam, hogy nem életem hala, ha már ennyire bent feljön, akkor nem lesz termetes példány. A stégtől mintegy 10-15 méterre lehetett, mikor megfordult és úgy elkezdte levinni a damilt az orsóról, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ekkor meglepődtem, mert erre nem számítottam tőle. Ezt megcsinálta még kétszer, mire sikerült felhúznom, hogy megnézzem mekkora hallal van dolgom.

Láttam, hogy szép hal, de nem tűnt annyira hatalmasnak a fejlámpa fényében. Zsolti megmerítette, majd felemelte és a bölcsőbe helyezte. Mindketten meglepődtünk, jóval nagyobb, mint azt gondoltuk. A hal súlya 21,20 kg volt.




Eddigi legnagyobb halam, mondanom sem kell, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Mérlegelés, gyors fotózás és visszanyerte szabadságát. Jöhetett az ünneplés. Zsoltival korábban vettünk egy nagyon jó minőségű pálinkát, melyet elhatároztunk, hogy csak akkor nyitunk ki, ha valamelyikünk fog egy 20 kg feletti pontyot. Ezt az üveget cipeltük mindenhova magunkkal, de ez idáig nem volt rá alkalom, hogy kinyissuk. Most kinyitottuk, koccintottunk és folytatódhatott a horgászat.







Aznap éjszaka nem volt újabb kapás. Másnap felkeltem és kora reggel elkezdtem ízesíteni a magmixet, Carp Zoom aroma liquid-el locsoltam meg, mely XXL Carp fantázianéven fut. Hagytam egy órányit, hogy az aromát a magok kicsit magukba szívják, ezt követően újracsaliztam a botokat.




Amíg vártam, hogy összeérjenek az ízek meglátogatott engem egy kacsa mama a kis családjával, néhány napos kacsa fiókák úszkáltak körülötte. Elég meglepő volt látni, hogy ilyen késő ősszel még néhány napos fiókák úszkálnak.




Nem tudtam, hogy milyen íz lehet a nyerő, ezért mind fűszeres, mind pedig édes ízt csaliztam. Már majdnem delet ütött az óra, mikor elhúzta az egyik szerelésem egy hal. Egy csodálatos tőponty volt a tettes, kis híján 13 kg-ot nyomott a súlya.




Természetesen fotózás után ő is visszanyerte szabadságát. Az ananászos bojlim kellett neki, így ezt csaliztam vissza. Aznap még két kapásom volt, melyek közül csak egyiket sikerült kifognom, egy 9,5 kg-os tőponty volt. Zsoltinak is sikerült egy szebb halat felmutatnia még aznap, egy 12,4 kg-os tükrös személyében.




Sajnos az idő eléggé lehűlt, éjszaka csak 1-2 fok volt, szitált az eső és erős szél fújt, hidegfront ért el minket. Nem igazán sikerült sok kapást elkönyvelni, napi 2-4 kapásnak kellett örülnünk, bár igaz, hogy a tavon horgászó horgászok is ilyen eredményekről meséltek. Eljött az utolsó éjszaka, és valami megváltozott. Elkezdett működni a májas bojlim. Aznap éjszaka 5 halat sikerült fognunk, melyek közül egy nagyon szép 7,8 kg-os koi volt. Ez is, csakúgy mint a többi eddig fogott koi pontyom a legnagyobbakat meghazudtoló erővel küzdött, azt hittem, hogy egy sokkal nagyobb ponttyal van dolgom.




Reggel az éjszakai kevés alvásnak köszönhetően elég fáradtan indultunk neki a 330 km-es hazavezető útnak. Összegezve a 4 napot nem sok halat fogtunk, mely köszönhető a rendkívül változékony, hűvös időnek de elmondhatom, hogy a tó megajándékozott az eddigi legnagyobb pontyommal, amely mindenért kárpótol.

Írta és fényképezte:
Simon Péter