Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Szilveszter az Ebro folyón

A karácsonyi ünnepeket én személy szerint mindig nagyon várom, aminek két oka is van. Az egyik maga az ünnep a másik pedig, hogy ismét horgászhatok és megejthetem az év utolsó és egyben a következő év első horgásztúráját valamelyik külföldi vízen, ami nem fagy be. A tavalyi évben az Ebro folyóra esett a választásom ahová 2006 óta mindig szívesen ellátogatok, persze csak télen, mert akkor az igazi kihívás a folyón való horgászat. Köztudott, hogy az Ebro bővelkedik harcsákban és pontyokban, de a téli időszakban itt is nagyon nehéz halat fogni, ezért ilyenkor alig találkozni horgásszal. Eleinte Mequinenzába jártam horgászni, ami egy gyönyörű csak nagyon frekventált hely, ezért mostanában a folyó felsőbb szakaszait részesítem előnyben, ahol nincsenek gátak és igazi extrém horgászatban lehet részem.














Szerencsére évek óta jó kapcsolatot ápolok Krisztiánnal, aki kint él Caspe faluban az Ebro mellett és nem mellesleg túravezető is, valamint az ebropeca.com oldal tulajdonosa. Krisztiánnak a horgásztúra előtt már elküldtem fénymásolva a személyi okmányainkat és mire ki értünk Spanyolországba már kész engedélyekkel várt minket, ami nagy segítség volt, mivel a Karácsonyi ünnepek miatt nem olyan egyszerű engedélyt váltani. A hosszú útra való felkészülés gyorsan ment, mert ez már az ötödik kiruccanásom volt az Ebrora, így tisztában voltam a 2300 kilométeres táv költségeivel. A bojli gyúrás sem okozott gondot, mert volt már tapasztalatom a mennyiséggel illetve az ízvilággal kapcsolatban. Ezúttal is a jól bevált téli golyóimat gyúrtam le, 5kg Monster-Liver illetve a banán bojliport 70-30%-ban összekeverve, valamint 5kg elite-strawberry bojlit, és vittem még a túrára 10kg 25mm-es amino pelletet. A tíz napos horgásztúrára ez bőven elég szokott lenni, mert nem szabad el felejteni, hogy Spanyolországban is tél van csak enyhébb, mint nálunk. Általában január elején a folyó hőmérséklete is csak 8 fok szokott lenni, ami nem igényel nagy etetést mivel a halak, nagyon lassan emésztenek, ezáltal gyorsan el is telnek a sok csalitól.








Az indulás napja December 26.-ára esett és Valler Zoltán barátommal röpke 26 óra alatt le is gyűrtük az utat. Hamarabb is ki lehet érni, de mi meg álltunk Dél Franciaországban egy tónál, hogy meg nézzem nem horgászik-e valaki a tavon a külföldi ismerőseim közül. Sajnos csak franciákkal találkoztunk így 2 óra múlva folytattuk az utunkat tovább. Késő délután volt mire Caspe faluba értünk, még épp időben, hogy lássuk az Ebroi naplementét ami a fárasztó út után nagy lelkesedéssel töltött el minket. Mivel már nem volt értelme kimenni a folyóra Krisztián felajánlotta, hogy a vendégházában aludhatunk és másnap majd körbe vezet minket a több ezer hektáros területen. A hosszú út miatt nagyon fáradtak voltunk, ezért egy üveg rozé és pár sör után gyorsan ágyba bújtunk, hogy kipihentek legyünk a másnap induló Ebroi kalandtúránkhoz. Reggel gyönyörű napsütésre és hatalmas szélre ébredtünk, így horgászatról és tábor állításról szó sem lehetett, ez azonban nem zavart, mert az egész napot rá szánhattuk arra, hogy feltérképezzük a környéket, ami később kiderült nem kis vállalkozás volt. Szeretném meg jegyezni, hogy a folyóhoz való lejutás a legtöbb esetben nem egyszerű, mivel sokszor 7-8 km is meg kell tenni a föld utakon, hogy horgászható helyre érkezzünk, ami vezető nélkül elég rizikós feladat. Szerencsére Krisztián a legtöbb lejárót és utat ismeri így teljesen rábízhattuk magunkat. Egész nap úton voltunk és csak este, miután visszaértünk a szállásra szembesültünk a ténnyel, hogy 170 km-ert tettünk meg és ez csak egy kis szelete volt a hatalmas folyónak.



Az éjszaka folyamán a készített képek és videók alapján kielemeztük, hogy hol lenne érdemes meg kezdeni másnap a horgászatot, majd alvás. Reggel kellemes időre és szélcsendre ébredtünk, de akkor még nem tudtuk, hogy ez a hirtelen melegedés lesz a vesztünk. Reggeli után Krisztián felajánlotta, hogy a fele horgász cuccot át rakhatjuk az ő kocsijába, mivel a köves több kilométeres utakat a túlterhelt autóm nem biztos, hogy bírta volna. Kellett nekem a felső szakasz gondoltam magamban mikor ott van Meqiunenza ahol az úttól a folyó pár méterre van. Én már csak ilyen vagyok, mindig a kihívásokat keresem magamnak. Egy óra autó út után meg is érkeztünk a kiszemelt helyre, ami egy folyókanyarulatban volt. A táj és a folyó illata magával ragadott minket, ezért Zoli barátommal gyorsan nekiláttunk a tábor felállításának, majd a vízen a helykeresésnek. Az első problémával itt szembesültem, mivel a folyó a kanyar miatt itt összeszűkült, és iszonyatos nagy volt a sodrása. A másik probléma, hogy a meder a parttól pár méterre már 10 méterre leszakadt, a túl oldalig tartotta a mélységet majd majdnem 80 fokos szögbe feltört és hatalmas sziklák voltak a víz alatt. Sajnos a folyókon néha be kell áldozni a kényelmet a fogás érdekében, ami azt jelenti, hogy hiába van jó helye a sátornak és nekünk, ha az előttünk elterülő vízterület pontyozásra alkalmatlan. Nekünk sem volt mit tenni, mennünk kellett ezért felhívtam Krisztiánt, hogy jöjjön értünk és segítsen átköltözni egy másik helyre. A következő horgászhely 40 km-re volt az előzőtől és oda már csak sötétedés előtt érkeztünk meg, ezért csak a tábor felállítására volt idő. Az előttünk levő terület feltérképezését csak másnap reggel kezdtem el, és itt sem örültem a képnek amit a radar mutatott. A folyó sajnos itt még mélyebb volt. A parttól 20-30 méterre már 14 méteres volt a víz, majd letört 16 méterre, utána hirtelen 22 méternél állapodott meg, és a túl oldalig ami 600 méterre volt kis is tartott és itt is, mint az előző helyen majdnem merőlegesen feltört. Mondanom sem kell a fejemet csapkodtam a legközelebbi fába. Mivel nagyon el voltunk fáradva és már nem volt kedvünk tovább menni, úgy döntöttünk, hogy egy napot megpróbálunk a part közelbe horgászni és utána ki találni, hogyan tovább. Végül felhívtam Krisztiánt, akinek elmondtam az újabb problémát, mire ő felajánlotta, hogy másnap egy motorcsónakkal el jön értem és egy radarral fel vértezve bejárjuk a folyó egy részét és helyet keresünk. A beszélgetés után kicsit lenyugodtam, majd egy kis rozéba és egy szivarba fojtottam a bánatomat, majd bevonultam a sátorba és meg próbáltam pihenni. Reggel motorcsónak hangjára ébredtem, ezért gyorsan kiugrottam a hálózsákom melegéből, mert azt hittem halőrök érkeztek, de szerencsére Krisztián volt az, akinek nagyon örültem. Mielőtt elindultunk volna helyet keresni, rápillantottam a bojli padomra, majd földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Az éjszaka folyamán több mint egy métert jött fel a víz és a padom már a folyóban állt. Krisztián el mondta, hogy a hirtelen melegedés miatt a Pireneusokban megolvadt a hó és a hideg hólé folyamatosan ömlött bele a folyóba amitől megáradt. Mondanom sem kell teljesen elment a kedvem a horgászattól, ráadásul szilveszter napja volt és még az sem volt biztos, hogy estig találunk valami jó helyet, ahol nem kell a víztől tartani és nyugodtan letáborozhatunk.






A szép idő ugyan vigasztalt, de elég kedvetlenül szálltam be a csónakba. Több mint öt órát csónakáztunk mire felfedeztünk egy kb. 50 hektáros öblöt, ami szimpatikus volt számomra és valamennyire védve voltunk a nagy folyótól. Gyorsan visszamotoroztunk a táborhelyre, majd Krisztián felajánlotta, hogy itt hagyja nekünk a nagy csónakot is ő meg az autómmal haza megy, így gyorsabban tudunk költözködni ha a későbbiek folyamán gond lenne. Következett a megszokott procedúra, gyorsan pakolás, költözés az új helyre majd táborverés, amit már sötétben sikerült befejezni. Mire végeztünk mindennel hulla fáradtak voltunk ismét Zoli barátommal, így enni sem volt kedvünk, a pecára meg nem is gondoltunk. Mivel szilveszter volt nem akartunk korán lefeküdni, ezért éjfélig iszogattunk és beszélgettünk. Másnap kicsit kábán ébredtem, de mikor kiléptem a sátorból hamar kiment az álom a szememből. A nyugodt kis öböl most teljesen más arcát mutatta mivel az éjszaka a vízszint vagy fél métert emelkedett reggelre tele volt uszadékokkal és fákkal, a víz pedig teljesen fel volt kavarodva és sárga színűvé vált. Itt volt az a pont mikor elgondolkoztam, hogy érdemes e folytatni a túrát. Legfőképpen a barátomat sajnáltam mivel ő először járt az Ebron és rögtön ilyen körülmények közé hoztam. Sokan, akik nem voltak még vadvízen horgászni már rég feladták volna, de becsületére legyen mondva ő állta a sarat. Rövid tanakodás után megbeszéltük, hogy maradunk és megpróbálunk horgászni. A legfontosabb persze, hogy a sátrakat és a felszerelésünket biztonságba tudjuk ezért a botokon, bojli padon és a halpárnán kívül a csomagjainkat a nagy csónakba hagytuk, hogyha menekülni kell, minél hamarabb el tudjuk hagyni a helyet, a sátrakat pedig minél messzebb raktuk a víztől. Mire mindennel végeztünk már megint délután volt így iparkodni kellett, hogy megtaláljuk a jónak vélt helyeket és a botokat is be tudjuk húzni a sötétedés előtt. Az öböl közepén találtam a víz alatt egy olajfa ligetet így az egyik botom ide került 8 méteres mélységbe, a másik pedig egy kis öböl bejáratába 5 méteres mélységbe, Zoli barátom pedig az egyik botját egy kiálló sziklapárkányra tette ami 3 méterre húzódott a víz alatt, a másikat pedig ő is egy öböl bejáratához. Szerencsére az öbölben minimális volt a folyó sodrása, így gyorsan ment a bojázás és a botok behúzása, így maradt még egy kis időnk a napnyugta előtt élvezni a kellemes napsütést.



Végre az első nap, hogy kicsit sziesztázhattunk és a csalik is a vízbe voltak. Naplemente után nagyon hamar el kezdett fagyni, ezért a sátor oltalmába helyeztük magunkat és lefeküdtünk aludni. Reggel Zoli barátom ujjongva ébresztett fel és közölte velem, hogy meg van az első Ebroi pontya, ami egy 24 mm-es Monster-paradise bojlit kívánt meg. Gyorsan ki jöttem a sátorból és együtt örültem vele, hogy végre sikerült ennyi viszontagság után halat fogni. Csak a fényképezés közben eszméltem rá, hogy rettentően hideg van és előttünk 1-2 méteres sávban a víz is be van fagyva, amit én még nem tapasztaltam az Ebron. Sajnos a sok hólé megtette a hatását, a folyót nagyon lehűtötte, ami miatt reggelente az öbölben behártyásodott a víz. A délelőtti behúzásnál a radar már csak 5,6 fokos vizet mutatott, ami drasztikusnak mondható a túra elején mért 8 fokhoz képest. A téli horgászatokon pár fok lehűlés drasztikusan befolyásolja a fogási esélyt. Sajnos mivel a folyó továbbra is áradt és az én sátramat már nagyon megközelítette, úgy döntöttünk, hogy másnap tábort bontunk és a hátra levő 4 napra keresünk egy másik helyet.



Sok nagy tavon szoktam költözködni, de általában nem télen, így most eléggé megviselte mind a kettőnket az újabb táborbontás. A nagy tavakon és folyókon nem egyszerű a horgászat, az ilyen vizeken nincsenek kiépített utak és stégek, pláne faházak, amik a horgászok kényelmét szolgálják, ezért sokkal nagyobb kihívás a horgászat és a hal fogás is, és nem lehet egy kalap alá venni a természetes vizekből és a kis magán tavakból fogott halakat. Visszatérve a túrára, az utolsó 3 napunkat egy új helyen töltöttük, ahol sajnos szintén nem sikerült halat fogni, január 8.-án pedig befejeztük a túrát. Összepakoltunk és motorcsónakkal elmentünk a tőlünk 10km-re levő kikötőbe ahol, Krisztián már várt minket az autómmal.



Az éjszakát a vendégházba töltöttük, ahol pár üveg rozé kíséretében, Zoli és Krisztián barátommal ki elemeztük a horgásztúra viszontagságait. A beszélgetés alatt arra a következtetésre jutottunk, hogy a megpróbáltatások ellenére egy nagy kaland volt ez a túra és egyikünk sem kudarcnak élte meg. Személy szerint nekem az a lényeg, hogy januárban is a vízparton lehettem és hódolhattam a kedvenc szenvedélyemnek. Ha választani lehet, inkább sokszor élek meg egy ilyen túrát, ahol halat sem fogok, mint hogy elmenjek kis tavakra horgászni ahol nagyon egyszerű pontyot fogni. Végezetül köszönetet szeretnék mondani Krisztián barátomnak a sok segítségért és a szállásért. Ha valaki egy igazi kalandra vágyik és el szeretne látogatni az Ebro folyóra, nyugodtan keresse őt meg, a honlapján megtalálható minden információ Magyarul, valamint a telefonszáma is.

Üdvözlettel: Bundik Zsolt
Imperial Baits Team