SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK - BUNDIK ZSOLT

Az idei évben szeptember 6, a születésnapom péntekre esett, ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatom a kedvenc magyarországi tavamat és a születésnapomat a vízparton töltöm. Mivel már elég rég voltam a tározón, érkezésemkor nagyon meglepett az alacsony vízállás. Ez azt jelenti, hogy 2 méterrel kisebb volt a vízszint, mint normális esetben, bár a tározónak még így is impozáns méretei vannak. Meg mondom őszintén, nem nagyon szeretem, ha kicsi a víz mert ilyenkor az összes hal beszabadul a mederbe a kíméleti területről és ezáltal elég nehéz szelektálni.

Sajnos a tó medrében jó formán csak árva szúnyog lárva van, ami a nagyobb testű halaknak kevés táplálék, és ezáltal nagy a marakodás az élelemért. Most nem az volt a kérdés, hogy sikerül e halat fognom, hanem, hogy-hogy tudom kiszűrni a nagy pontyokat a kisebbek közül. Soha nem szerettem a püfölős pecát, nekem bőven elég egy hét alatt egy-két hal csak a nagyobbak közül legyenek. A két napos túrára 2 féle bojlival készültem, Monster-liver és Monsters-Paradise-Fish-el a palettánkról. Etetni 22-24mm-es és a horogra 28-30mm-es méretben. Többen kérdezték már tőlem, hogy mik ezek a nevek: Monster-banán, Elite-banán, Monster-Paradise-Fish mert így nem lehet kapni. A magyarázat nagyon egyszerű fogom a gyári porokat és kedvem szerint összekeverem őket úgy, hogy kiválasztok egy fő ízt és hozzá öntök a másik alapmixből. Én általában 70-30% arányban keverem össze a porokat.

Visszakanyarodva a horgászatra, péntek délután, munka után érkeztem meg a tározóra, ahol tükör víz és nagyon kellemes nyárias idő fogadott, ami most abszolút nem zavart. A hely kiválasztásával sokat nem foglalkoztam, mert a kis vízállás miatt bárhol lehet ilyenkor halat fogni, ellentétben azzal amikor magas a vízszint. Azon a parton, ahol leültem horgászni 2 csapat tartózkodott, így elég nagy terület állt a rendelkezésemre. A bójáimat viszonylag közel helyeztem el egymáshoz, ami azt jelentette, hogy kb 30 méterre voltak egymástól és átlósan helyezkedtek el. A taktikám az volt, hogy a beljebb lévő bóját nagyobb mennyiséggel etetem ami nálam azt jelenti, hogy 15 szem 24mm-es Monsters-Paradise-Fish bojlit szétszórtam szét nagy területen és ugyanennyi 25mm-es IB aminó pelletet. A másik bójámhoz Monster-liver bojlit szórtam szintén nagy területen, de csak 7-8 szemet és ugyanennyi pelletet. Este 9 órára végeztem a szerelés behordásával és mivel nagyon kellemes idő volt egy jó pohár száraz vörösbor és egy szivar kíséretében a lakó kocsim előtt megünnepeltem a szülinapomat, majd lefeküdtem aludni.

Reggel 4 órakor a delkimem hangjára ébredtem, ami tudtomra adta, hogy kapásom van. Gyorsan kirohantam a bothoz és 10 perc múlva már a matracomon pihent egy 13 kilós pikkelyes ponty, ami a távolabbi bójámról jött ahova Monsters-pardise-fish bojlit szórtam.

A taktikám bevált, mert reggelig csak ez az egy kapásom volt és hál istennek a kisebb halak elkerültek. Szeptember elején reggel fél ötkor még sötét volt, ezért úgy döntöttem, hogy vissza viszem a botot de már nem etetek csak egy szem 28mm-es golyóval leteszem. Mivel kiment az álom a szememből már nem feküdtem vissza, hanem elszívtam egy szivarkát és úgy vártam a napfelkeltét. Fél óra múlva ismét kapásom volt a messzi bójáról, a bevágás után a bot megállt a kezemben és mozdítani sem tudtam a zsinórt így elindultam csónakkal a bójám felé. Útközben azon gondolkodtam, hogy miért nem tudom megmozdítani a szerelésemet, mert előttem kizárt dolog, hogy akadó legyen. A titokra hamar fény derült, mert a bójám előtt 20 méterrel az ólmom kipattant az iszapból és elkezdett lefele csúszni mivel a ponty már vagy 50-60 méterre eloldalazott. A hallal csak ekkor tudtam felvenni a kontatktust és elkezdődhetett a fárasztás ami kb 20 percig tartott. A csónak mellé húztam és akkor láttam, hogy egy nagyon hosszú tükör ponttyal, van dolgom. Gyorsan elindultam a partra, hogy minél előbb lemérjem a halat. Mire kiértem kivilágosodott és egyből láttam, hogy egy régi ismerőssel van dolgom, amit 2 évvel ezelőtt már 22,10kg-mal kifogtam. A tározó partjára közben megérkeztek a helyi horgászok is és a segítségükkel lemértem a halat. A mérleg 22,90 kg-nál állapodott meg.

Nagyon örültem, hogy a kedvenc vizem a születésnapom alkalmából egy ilyen szép hallal ajándékozott meg. Mivel teljesen kivilágosodott és nappal nem szoktam horgászni, így ezt a botot már nem vittem vissza és a másikat is kitekertem. Napközben pihentem, élveztem a jó időt és közben Carptrack liquidből és Powder porból pasztát készítettem az éjszakára. Az idő gyorsan elment, mert szeptemberben már korábban sötétedik, így este 9 órakor újra visszavittem a botokat azzal a különbséggel, hogy 2 szem 28mm-es bojli raktam fel pasztázva a horogra. Az etetés ugyanúgy történt ahogy előző nap. A botok beélesítése után úgy döntöttem, hogy átmegyek a tőlem 200 méterre lévő ismerőseimhez egy kicsit beszélgetni. Körülbelül 20 perce lehettem náluk, amikor a távjelző a zsebemben megszólalt. Gyorsan odarohantam a bothoz, majd bevágás és mivel éreztem a kontaktust a hallal így partról kezdtem el fárasztani. A ponty lassan komótosan oldalazott ebből gondoltam, hogy megint egy jó hallal van dolgom. Mivel partról fárasztottam így 20-25 perc is eltelt, mire a part közelébe tudtam húzni a pontyot. A fejlámpám fényénél egyszer csak egy gyönyörű kövér tükörponty tűnt fel. A kis vízállás miatt combcsizmába elé kellett mennem, hogy meg tudjam meríteni. A mérlegelésnél ismét elmosolyodtam, mert 16 óra leforgása alatt már a második 20 kg feletti halamat szákoltam meg, köszönhetően a jó bojlinak és a taktikának. A mérleg ezúttal 21,70 kg-nál állt meg.

Ez a hal a rövid etetésről jött a 2 szem 28mm-es Monster-liver bojlira. Kell ennél jobb szülinap egy horgásznak? A halat letároltam a mély vízben reggelig és úgy döntöttem, hogy ezt a botomat már nem viszem vissza, holott még csak este fél 10 volt. Azért szoktam ezt csinálni, mert a halak így nyugodtam tudnak táplálkozni az etetésen, ezáltal a gyanakvásuk is alább hagy és napokig visszajárnak a finom csemege reményében. A horgászataim során én nem szoktam kapkodni, a darabszám nem érdekel, és nekem bőven belefér, hogy nem mindig viszem vissza a felszerelést. Sokan csak arra mennek, hogy folyamatosan halat fogjanak, és ha egy nap csak 5-10 pontyot fognak kudarcnak élik meg. Sajnos ez a gomba mód szaporodó magántavaknak köszönhető, amik sokszor nem kevés pénzért azt éreztetik az emberrel, hogy az a normális, hogy 10-20 percenként halat kell fogni. Szerény véleményem szerint Magyarországon nagyon rossz irányba tart a bojlis szemlélet. A legtöbb ember időhiányra és pénzhiányra panaszkodva az ilyen kis tavakat erőlteti és hangoztatja, hogy mennyire nagy horgász. Sajnos nálunk erre van igény, tépett szájú, lefogyott, természetes vizekről ellopott pontyokra. Csak megjegyzem, hogy a természetes vizekre sokszor az éves engedély kerül annyiba, mint egy fizetős tavon az egy hét peca. A másik dolog, hogy sokan már elfelejtették, hogy miért járunk horgászni. Én személy szerint szeretek a természetben kint lenni ki kapcsolódni, és ha egy darab halat sem fogok sose érem meg kudarcként. Nekem az a lényeg, hogy a vízparton legyek, de sajnos nálunk nagyon kevés ember gondolkodik így. Az eszmefuttatásom után visszatérek a horgásztúrámhoz. Eljött a vasárnap reggel és dilemába estem, hogy hogyan tovább. A halak ott tartózkodnak az etetésen és szerencsére a nagyobbak. Fél óra tépelődés után úgy döntöttem, hogy maradok a következő hétre. A taktikán nem változtattam, nappal bejártam dolgozni és éjszaka horgásztam. Az etetésen semmit sem változtattam, 10-12 szem bojli és ugyan ennyi pellet elszórva nagy területen. A hétfő, kedd csendesen eltelt, de szerda este ismét rám mosolygott a szerencse egy 18,40 kg-os tőponty személyében.

A folytatásban az időjárás lassan kezdett megváltozni, kezdett lehűlni és a szél is egyre erősebb lett. A tó partjára is egyre több csapat érkezett és kezdett telítődni a víz. Tőlem 50 méterre jobbra is leült két srác horgászni. Csütörtök reggel a lakókocsimban ültem és nagy csobogásra lettem figyelmes. Az egyik srác a két bójája közti területet számomra rengeteg mennyiségű csalival megszórta. Két nap alatt olyan mennyiségű bojlit, pelletet és magot szórt be, amilyen mennyiséget ezen a tavon én egy év alatt sem használok el. Nem értettem a dolgot, mert a halak amúgy is a mederben tartózkodtak és nem kellett sehonnan sem előcsalni őket. Tipikus magyar szokás nagy víz sok etetés és az adott körülményekkel nem foglalkozni. Megmondom őszintén kicsit örültem is neki mivel a kisebb halakat legalább lekötötte az ő etetése. Csütörtök este szintén volt egy kapásom, de ugyanazt az akadást éreztem mint szombat reggel, így kénytelen voltam csónakkal a vízre menni a hatalmas szélben ami korbácsolta a vizet. Ugyanaz megismétlődött az ólom a bója előtt kipattant az iszapból a hal pedig vagy 50 méterre arrébb volt. Sajnos 20-25 perces fárasztás után az ellenfelem meglépett, mert a horog kifordult a szájából. Nem bosszankodtam miatta, mert ez is hozzátartozik a horgászathoz, hogy néha elmennek a halak. A botot már nem vittem vissza mivel nagyon fáradt voltam és a fárasztás közben eleredő eső is teljesen szétáztatott. Másnap reggel hatalmas szélre és borongós időre ébredtem. Nappal nem szoktam horgászni, de mivel nagyon lógott az eső lába úgy döntöttem, hogy beviszem a botomat, és ha nem lesz kapás szombat reggelig bent hagyom. Szerencsére csak egy órát kellett várni, hogy a jelzőm megszólaljon. A hal komótosan húzta az orsó dobjáról a zsinórt lefele és ez számomra jó jel volt, hogy talán ismét egy testesebb ponty lesz a horgon. A nagy szél és a hullámok miatt a fárasztás közel fél óráig tartott mire combcsizmával a vízbe tudtam gázolni és a pontyot meg tudtam meríteni. Szerencsére a kis vízállás miatt a parton a fárasztásban nem akadályozott semmi, így a halat a horgász helyemtől vagy 30-40 méterre sikerült kifognom. A fárasztás végére megérkezett egy ismerősöm és ő segített a halat biztonságosan eljuttatni a pontymatracig. A digitális mérlegem ezúttal 21,80 kg-nál állapodott meg.

Az örömöm leírhatatlan volt mivel egy hét alatt a víztározó 5 db gyönyörű ponttyal ajándékozott meg. Még egy éjszaka volt hátra, a túrából, de úgy döntöttem, hogy lent maradok a tározón, kialszom magam és éjszaka már nem fogok horgászni. A tó, amit lehet megadott nekem és még többet is, mint reméltem. Hát így zajlott le a születésnapi horgásztúrám. Lehet ezt szerencsének is be tudni, de szerintem a horgászatban mindent a szerencsére nem lehet bízni. Ehhez azért több kell. Érdemes egy horgász túra előtt jól átgondolni a taktikát, sokszor a megérzésre és a tapasztalatokra hagyatkozni majd az elgondolást végigvinni és nem elbizonytalanodni, ha esetleg nincs kapás. Kedves horgásztársaim, tapasztalatot és jó helyzetfelismerést kis pár hektáros magán vizeken nem lehet szerezni, mert ezeken a tavakon a nagy halsűrűség, a kevés élelem és a kis területen összezsúfolt halak miatt szinte garantált a folyamatos kapás. Ezeken a vizeken az előbb felsorolt tények miatt nem igazán kell gondolkodni, mert szinte bármit fel vesz a hal ami eléje kerül. Ismét megjegyezném, hogy a kevesebb néha több. A túra alatt botonként 1 kiló bojlit és ugyanennyi pelletet használtam el. Ha lehet, minőségi csalikat használjatok, és biztos vagyok benne, hogy nagy vizeken is meghozzák számotokra a várva várt sikert.