Új szezon, új remények!

Rögös fáradtságos út vezet a sikerhez, azok, akik az ellenkezőjét állítják, vagy nagyon szerencsések, vagy valamely érdekek úgy kívánják, hogy ne mondjon igazat az illető...
Ki-ki döntse el maga!
Kedves olvasó, ha azt várod, hogy egy olyan beszámolót fogsz most olvasni, mint ahogy az újságokban, akkor sajnos el kell, hogy keserítselek. A harcsázás nem arról szól, hogy kimegy az ember, felrakja a „csoda” csalit, dob ötöt és hopp egy 30 kilógrammos harcsa… ez csak akkor van így, ha a „hiteles” szakíró írása végén ott van az a picike x ami a fizetett hirdetést jelenti!

Ez az írás más lesz és, ha a jövőben lesz még rá igény, ígérem kedves olvasó azok is mások lesznek!

2017-et írunk. Brutális hosszúra elnyúló tél, hetekig tartó mínuszok! Kedves tavamat is vastag jégtakaró borítja, így nem tehettem mást, mint várom a melegedést, a tavasz eljövetelét!
Felszerelések tisztán, rendezetten várják a kezdést. Az orsókon új zsinórok, végszerelékek katonás rendben. Még a csónak is olyan tiszta, hogy cipőt kéne cserélni, mielőtt beleszáll az ember!
Március elsején eldörren a rajtpisztoly, indulhat a peca!

Sajnos mindenféle dolgom akad, így a kezdés még várat magára, de folyton nézem a horgásztársak beszámolóit, valamint az időjárás előrejelzést!
Alig bírok magammal, és az első igazi markáns felmelegedést meg szeretném "lovagolni"!
Március 6-tól 8-12 fokok vannak napközben és éjszaka sem hűl vissza -1 foknál hidegebbre! Eljött az idő, 10-én támadok...

Eljön a várva várt nap. Egész héten napközben kellemes langyos levegő volt, erre, amikor kinézek az ablakon mit látok? Vizes, szürke minden...
Dühös vagyok, hisz nem ezt ígérték. Csapadékról szó sem volt!
Na, sebaj, nem adom fel, ha nehéz is lesz, de ma horgászni fogok....!
Nyomás haza Vácra! Pakolás, csónak fel a tetőre és irány a vízpart!
Délután kettőnél járunk, amikor a halőrházhoz érek!
Sajnos Janibá a halőr nem fogad jó hírekkel! Arról tájékoztat, hogy reggel 6 óta szakad ott az eső és az út szinte járhatatlan...
Mit tegyek? Ááá kemény leszek, gondolom magamba és fittyet hányva a veszélyre én akkor is bemegyek!
Jani bácsi kicsit győzköd, marasztalt, de hajthatatlan vagyok!
Indulás a kiszemelt helyre! Az első 2-300 méter még simán megteszem, majd látom, hogy mi vár rám, kicsit visszább veszek az arcomból és hibázok! Visszaváltok, lendületet vesztek és már be is csúsztam a tó mellet található szántásba!
Szép volt Bence...

Kiszállok, felmérem mekkora a baj! Rájövök, hogy hatalmas! Kis Skodám egy helyben kapar! Ezt hogy oldom meg, gondolkodok magamba, de folyton próbálkozok, hintáztatom a kocsit, míg sikerül megfordulnom! A cél már nem a be-, hanem a kijutás!
Elindulok kifelé. A kocsi hányja a sarat, a motor füstöl, a víz majdnem felforr, amikor újra elakadok!
Nincs mese, segítség kell!
Hívom egyik terepjárós barátom, szervizben van a kocsija, hívom a másikat, türelmet kér, hogy értem küldjön valakit, hívom a harmadikat, aki miután jól kiröhög, nyugtat, hogy, ha nagy a baj, fél óra múlva értem jön!
Közben a kocsi visszahűlt így megpróbálom újra! Még most se értem, hogy hogy, de kihoz hűséges paripám!
Gyorsan lemondom a mentő expedíciót és új hely után nézek! A kocsi és a tetején lévő csónak úgy néz ki, mintha offroad versenyről jöttem volna... De ki mondta, hogy horgászni könnyű?
A gát tövétől, ami ugye beton, úgy 50 méterre van egy hely! Ez jó lesz, ha már ennyit szenvedtem gondolom magamba és elkezdem a pakolást! Spiccbot megvan, csonti megvan, etetőanyag, vödör? Na, azt otthon hagytam... Ezt a balféket, mint én.... Na jó, elég volt! Ami nem megy, nem kell erőltetni!

Vissza a halőr házhoz! Jani bácsi sopánkodik, hogy mégis mit gondoltam? Igaza volt, be kell látnom!
Mielőtt indulok, előveszem úsztatós pálcám és a horogra ráteszek 3 doboz vastag gilisztát! Fújok rá egy kis Black cat gilisztás dippet és úsztatok fél órát dühömbe! Kapás nélkül megúszom és indulok haza!
Mondanom sem kell, hogy 1 órámba és 3000 forintomba kerül, hogy letakarítsam a kocsimat...
Nincs más hátra, mint előre! Jövő héten újra megpróbálom, gondolom magamba!
Nagyon nehezen telik el a hét... Az idő viszont gyönyörűen melegszik napról napra!
Nincs mese, péntekre kell egy nap szabi!
Pénteken már 9-kor a parton vagyok! 9 fok van, 15 fokos csúcsot ígérnek. Esőre nem igazán kell számítani, mondják...
Minden a terv szerint halad! Gyönyörűen fogom a keszegeket! Dévér, kárász, vörösszárnyú keszeget sikerül fogni!
Csali megvan, jöhet a bázis, meg a nagyágyúk összeszerelése!
Mindennel végzek, jöhet a csónak! Motor, radar minden a helyén! Megyek egy kört, megnézem az előttem a medret.
A víz tetején 8,3 fokot mérek! Ez több, mint bíztató! Mondanom sem kell, hogy a fűzfa levele már elérte azt a bizonyos egérfüle méretet!
Előttem hemzseg a táplálék hal, találok sekély és mély vízet is! Gyorsan összeáll a taktika! Egyik botom 2 méteres vízbe teszem le vörösszárnyú csalival, vízközti úszós szerelékkel. A másikat 3,5-ös vízbe teszem bodorkával, szintén ugyanúgy vízközti úszós szerelékkel!
5 órára minden a helyére kerül! Felöltözök, beülök székembe és várok! Imádom, hogy végre kint vagyok! Elkezd sötétedni, több, mint 4 hónapot vártam erre, de végre itt vagyok! Egyelőre nagy a csend, semmi bíztatót nem hallok!
Odateszek egy levest, ami kellemesen felmelegít!
A szomszéd sporinak elég volt, elköszönünk egymástól és befekszem a hálózsákomba! Nincs olyan hideg, amiben ez a csoda ne mentene meg!
Egy-egy kishal rezdülést hallani itt-ott! Bizakodó vagyok! 21:45 elkezd szemeregni az eső, gondolom magamban: itt az a szórvány csapadék, amit ígértek, s mire gondolatom végére érnék, elkezd ömleni és a semmiből brutális szél párosul hozzá!
Nem vagyok egy beszari gyerek, de olyan vihar csap le rám, hogy elkezdek aggódni a felszerelésem és a magam biztonsága miatt is! Mi van, ha leszakad egy faág, szétszakad az ernyő, na meg, hogy megyek haza, ha elázik az út!
Haragszok az időjósokra! Hogy lehet az egy mm-es becslésből egy ekkora vihar?
Nincs mit tenni, ki kell tartani! Hajnal 3:30-kor tudom először kinyitni a sátor oldalát. Szerencsére minden a helyén, botok rendben, nincs nagy baj!

Reggel 7:50 kor kelek! Nem volt kapásom, vagy csak nem hallottam az eső és szél miatt?
Hamar kiderül, hogy az utóbbi az igaz! Balos botomon nincs csali és össze van gubancolva az előke... ilyen az én szerencsém! Kiátkozott, gondolom magamba és mintha valaki válaszolna, újra elkezd szakadni az eső!
Egy óra alatt sikerült összepakolnom és indulni kifelé!
Mivel az előző héten sikerült megtapasztalnom, hogy mi vár rám, így kikészítettem volna a vonószemet, de nem találtam a helyén... már biztos vagyok benne, hogy átok ül rajtam! Ha elakadok mi lesz? Hogy húznak ki? Mihez kötöm ki a kötelet?
Ilyen és ehhez hasonló érzésekkel indulok neki a kiútnak! Álló helyzetből alig tudok elindulni, a jéghez hasonlító agyagos talajon! 100 méter megtétele után 90 fokos kanyar emelkedővel! Muszáj vagyok megállni és a magas fűbe betolatva lendületet szerezni! Sikerül! Az első nehézség letudva! Az emelkedő tetején újabb 90 fokos kanyar. A csónak lecsúszik a tetőről, oda a lendület! Szitkozódok, de nincs mese, meg kell állnom! Visszarakom a csónakot a tetőre és miután megtervezem az utat, újabb lendület gyűjtés, de neee!! A kocsi váratlanul keresztbe fordul és az autó leáll! Ilyen nincs! Újraindítom és padlógázzal a szántásba hajtok! A sárba megbúvó kő kétszer kegyetlenül odaver a kocsi aljának, de tudom, ha most megállok, akkor vége mindennek! Nyomom a gázt és centiről centire kaptatok fel az utolsó emelkedőn a köves út irányában! Már csak 5 méter és kijutottam! A kocsi majdnem megáll, de gyorsan az autó elejét egy bokor melletti magas fűbe irányítom és sikerül újra lendületet venni! Kijutottam! El sem hiszem! Minden tiszta sár újra, de hűséges autóm megint nem hagyott cserben!

Elegem van, eláztam mindenem tiszta víz és sár... Ér ez egyáltalán ennyit? Őrlődök magamba! Kinek ártottam, hogy ennyit kell szenvednem?!
Ezekkel a gondolatokkal térek haza ahol újra pakolás és autó mosás után tudok kicsit pihenni!
Végül arra jutok, hogy ennyi rossz után már csak jó jöhet és meg is beszélem magammal, hogy jövő héten újra jövök!
Ma már tudom, hogy a kitartásom kárpótolt mindenért, de ez csak következő cikkekből derül majd ki!
Kedves Olvasó, ha most csalódottságot érzel, mert nem tanultál semmi okosat akkor sajnálom. Viszont tudnod kell, hogy a harcsázás többször szól sikertelenségről, mint sikerről! Nagyon remélem, hogy sokan viszont elmosolyodtak azon oknál fogva, miszerint rájöttek, hogy nem csak nekik vannak elátkozott pecáik!

Horgászbaráti Üdvözlettel: Újvári Bence