Visszatérés az Alpokba

Tavaly tavasszal voltam egy gyönyörű Alpesi tavon horgászni, ahol elég szép eredményeket értem el és már a horgásztúra végén megfogadtam, hogy késő ősszel visszatérek. Az elhatározást tett követte és November elején ismét e gyönyörű tó partján álltam, ami az Alpok lábánál terül el varázslatos környezetben. Mivel késő őszt írtunk a falevelek már sárgultak és elkezdek hullani, az Alpok pedig teljesen hóborította volt, így maga a tó és a környezete talán még szebb volt, mint tavasszal. Nagyon szeretek magasan fekvő tavakon horgászni, mert az ilyen tavaknál a környezet egyedülálló és nehezen lehet betelni a táj szépségével. Éjszaka érkeztem a tóhoz, ahol -4 fok fogadott, de a kivilágított szállodák és a hegytetőn lévő vár látványa melegséggel töltötte el a szívemet. Azt már előre tudtam, hogy igazi extrém horgászatban lesz részem, mivel a tó magasan fekszik és az időjárás jelentés se kecsegtetett sok jóval, mert egész hétre havas esőt, havat és mínuszokat jósolt. Ami még ezt is tetézte, hogy a tavon nem lehet sátrazni, csónakot és etető hajót használni valamint csak parkolókba lehet megállni az autóval és több száz métert kell a felszerelést cipelni, hogy a víz partjára érjünk. A horgászatra megengedett idő minden nap reggel 04 órától este 23 óráig tart és utána el kell hagyni a tavat. Ez a procedúra jó időben még elviselhető, de ilyen körülmények között nagyon megviseli az embert.

Nem akarok panaszkodni, mert én választom magamnak ezeket a nehéz vizeket. A lényeg, hogy az a horgászati stílus, amit jó magam is képviselek a nehezen meghorgászható kis halállománnyal rendelkező vizekről szól, mert ezeken a tavakon nagyon meg kell küzdeni a halakért, de nekem nincs nagyobb boldogság, amikor egy nagyon különleges pontyot ki tudok varázsolni az ehhez hasonló tavakból. A lényeg, hogy olyan tavakra járok horgászni, ami állami kezelésben vannak, nagy kiterjedésűek és nincs pontytelepítés, csak a természetes szaporulat útján fejlődő állomány. Az ilyen vizeken az összeívásoknak köszönhetően nagyon gyönyörű és egészséges halak fejlődnek ki, melyek nagy százaléka még horgot sem látott, mivel ezeken a tavakon nem éheznek a pontyok, mert rengeteg a természetes táplálék és nem szorulnak rá a mi beetetett bojliainkra, nem úgy, mint a kis maszek vizeken ahol kevés a táplálék a halaknak. A tó nagyon mély, így lassan melegszik fel, de sokkal később is hűl le. Az átlagmélysége 12 méter, de a legmélyebb pontja 80 méter. A 6 napos túrára 5-5 kg bojlit hoztam magammal az Imperial Baits palettájáról, Monster-Livert és Elitet. Mind a két bojli büdös jellegű, az egyik rákos-májas a másik pedig kagylós. Nálam a vízhőfok, ami most + 8 volt, nem számít, mert én egész évben büdös bojlikkal horgászok, csak a hidegebb vízre más összetevőket rakok bele és ugyanúgy dolgozik a vízben mintha nyár lenne. Azt, hogy télen vagy kora tavasszal az édes bojli a jó, hülyeségnek tartom és a tapasztalataim alapján az igazán szép halak általában a büdös halliszt alapú bojlikat részesítik előnyben még télen is. A legfontosabb nálam mindig a jó beltartalom és nem az, hogy agyon locsolom a bojlikat különféle aromákkal. Sokszor tapasztaltam már, hogy a mellettem horgászó emberek agyon dippelik a bojlikat és rengeteget etetnek, míg én tized annyi bojlival is sokkal eredményesebb szoktam lenni, mert a jó minőségre megyek rá, ami nem telíti el a halat, ezáltal folyamatosan visszajár az etetésemre, holott néha csak 10-15 szem bojlit szórók be. Hozzáteszem, hogy magokat nagyon ritkán használok. A lényeg, hogy a halakat nem jól lakatni, hanem megfogni kell. Sok embernek az eszébe sem jut, hogy a sok mag és a rossz minőségű bojli csak eltelíti a pontyot és ezért van, hogy jön pár darab, utána meg napokig semmi, holott, lehet ott vannak az etetésen de mivel tele ették magukat és lassan tudják megemészteni, ezért nem esznek. A legtöbb horgász ilyenkor folyamatosan etet, de kérdem én, hogy miért. A kis eszmefuttatásom után vissza a horgász túrámhoz. Még az éjszaka körbe autóztam a tavat és kiválasztottam a számomra jónak vélt helyet, ahol másnap megkezdtem a horgászatot. Reggel 4 órakor keltem, az idő nagyon hideg volt így nehezemre esett megmozdulni a jó meleg Trakker hálózsákomban, de nem volt mit tenni, ha horgászni akarok, akkor fel kell kelnem. Így is tettem és fél óra múlva már az autótól 300 méterre lévő horgászhelyen voltam.

Marker úszóval kitapogattam az előttem lévő területet és a vízmélységet. A partnál már 6 méteres víz volt, majd szép lassan letört 9 méterig és utána hirtelen 15 méterre. Ez a nagy törés, amit szerettem volna meghorgászni a parttól 60-70 méterre volt. A marker úszót bent hagyva gyorsan dobócsővel fél-fél kiló bojlit beszórtam a jobb és a baloldalára, majd bedobáltam a botokat és kezdődött a türelmes várakozás. A nap folyamán kétszer ellenőriztem, hogy nem tekeredett e fel a csalim, mert a dobálós horgászatban nem vagyok annyira otthon és a botjaim sem arra lettek készítve, de az adódó helyzetekhez mindig próbálok alkalmazkodni és valahogy megoldani. Sajnos a nap folyamán említésre méltó esemény nem történt, kivéve, hogy nagyon hideg volt, így a horgászat végeztével jó volt melegíteni egy forró teát majd bebújni a hálózsák melegébe. Másnap és harmadnap a helyzet ugyanaz volt, markerozás, etetés, bedobás és várakozás. Harmadik nap mivel nem igazán voltak aktívak a halak és ugrással sem jelezték felém, hogy legalább itt vannak, ezért úgy döntöttem, hogy beülök az autóba és körbe megyek még egyszer a tavon, hátha látok olyan helyet ahol esetleg mozognak a pontyok. A tó vize kristálytiszta így sokszor látni a halakat a víz alatt is, még ha nem is ugrik ki, ami jelzi nekem, hogy hol tartózkodhatnak. A helyemtől kb. 3 kilométerre találtam is egy helyet ahol ponty aktivitást fedeztem fel, így nem volt más hátra, mint összepakolni és átköltözni. A felszerelésem 70 százaléka az autómban volt, így pár perc alatt összepakoltam a parton lévő cuccaimat és irány az új hely. A második helyen annyi volt a különbség, hogy 15 méteren volt a plató és onnan tört le majdnem függőlegesen 25 méterre. Próbáltam teljesen a szélét horgászni, mert tapasztalatom szerint a halak a nagy törés oldalában táplálkoznak és a púp tetejétől pár méterre, ahol lankásabb már nem. Az etetés és a csalizás ugyanúgy történt, mint az előző helyen, fél-fél kiló IB Monster-Liver és Elit bojli, beszórtam majd rádobáltam a felcsalizott botokat egy-egy szem 22 mm-es bojlival. A halak továbbra is mutatták magukat, így nagy bizalommal töltött el, hogy talán kapásra tudok bírni egy-kettőt. Közben az időjárás is kezdett megváltozni, egyre hidegebb lett és elkezdett esni a hó, ami később átcsapott havas esőbe. A körülmény kényelmi szempontból nem volt ideális a horgászatra, mivel a parton csak egy ernyő és egy szék volt nálam. Egy, két órát bírtam, de mivel teljesen átáztam és átfagytam, fogtam a Delkim vevőjét és elsétáltam a 200 méterre lévő autómhoz, hogy kicsit felmelegedjek.

Egy óra elteltével megszólalt az autóban a kapásjelzőm hangja, mire gyorsan kiugrottam és őrült tempóban rohantam a havas esőben a botomhoz. Mire oda értem a hal még mindig húzta a zsinórt, így gyorsan bevágtam és kezdődhetett a fárasztás, majd 10 perc elteltével kezemben tarthattam a túra első pontyát, aminek a súlya 14,70 kg volt.

A halon felbuzdulva újra etettem és bedobtam mind a két botomat a vízbe. Ezen a napon még egy pontyot sikerült fognom, ami nem volt túl nagy a maga 9 kilójával, de én nagyon örültem neki és rettentően boldog voltam. A nehéz körülmények dacára már ezzel a két hallal is nagyon elégedett voltam és nagy bizodalommal feküdtem le aludni.

Másnap az időjárás annyiban változott, hogy kicsit enyhébb lett, ennek következtében meg az eső esett és sajnos a székem is csurom vizes lett. Nem maradt más hátra, mint etetés és bedobás után visszaülni az autóba és ott várni hátha lesz valami mozgás. Ha az időjárás nem is, de a halak kezdtek megkönyörülni rajtam, amit azzal jeleztek, hogy megint volt egy húzós kapásom. A fárasztás kb. fél órán át tartott a szakadó esőben, de megérte, mert a végén egy gyönyörű 18,70 kg-os ponty pihent a matracomon. Nem vagyok nagyra vágyó, főleg nem egy „nehéz” vízen, így már teljesen elégedett voltam a túra eredményével.

Az utolsó 3 napban, naponta fogtam 2 pontyot 14,50 és 15,80 között, majd a hab a tortán, utolsó este egy 22,30 kilógrammos tükörponty, ami a horgásztúrám megkoronázása volt. Összegezve egy nagyon kimerítő kalandban volt részem, de a kitartásom és a jó minősége az Imperial Baits golyóknak meghozták a várva várt halakat.

Sokan megkérdezik tőlem miért jó nekem, hogy nehéz vizeken és körülmények között horgászok egy-egy halért. A válasz egyszerű engem a kihívás, a számomra ismeretlen nagy vizek meghódítása tesz boldoggá és nem a kis 40-50 hektáros tavakon való horgászat, ahol sorba lehet pontyot fogni. Nincs felemelőbb érzés, minthogy egy halat a természetes élőhelyén tudjak becsapni és horogra keríteni. Manapság 25 – 30 kilós pontyot fogni nem nehéz, mert rengeteg olyan tó van, ahol összelopott nagy testű halak élnek pár hektáron, de azt nem nevezném kihívásnak és sikernek, hogy ilyen tavakból fogjak halakat és századiknak pózoljak ugyan azzal a hallal. Nem ítélem el, akik az ilyen vizeket részesítik előnyben, de azt tudni kell, hogy ezeken a vizeken nem igazán lehet megtanulni horgászni, mivel sok a hal, ezért nem sokat kell gondolkozni, mert előbb-utóbb úgyis felveszi valamelyik a bojlit. Sok vízen, ahol horgászok nemcsak halat fogni, hanem már kapást elérni sem egyszerű, pláne a pontyot kifogni. Mindenkinek mást jelent a pontyhorgászat, nekem ez egy szenvedély és a célom a különleges pontyok megfogása és visszaengedése, valakinek pedig a kilók habzsolása és a darabszám. Bárhogy és bárhol horgászunk, egyet azonban nem szabad elfelejteni az pedig az elv, FOGD MEG ÉS ENGEDD VISSZA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!