50 óra után – megdöbbentő eredmények, hihetetlen fogások, újabb rekord pontyok

A tegnapi elképesztő eredmények után, a mai nap során még fantasztikusabb fogások születtek az NBBH történetében. A Balatonakalin horgászó (Misel Zadravec szektor) Fuky-Csoki Team a hajnali órákban felülírta a Carpexpress Team rekordfogását. A verseny pillanatai továbbra is egyre izgalmasabbak, mert már 49 csapatnál jelentkeztek az értékelhető pontyok. A tavalyi versenyhez képest ez mindenképpen példaértékű produktivitás!

Ebben a cikksorozatban szeretném bemutatni a versenyig való felkészülést és magát megmérettetést a Methodozás Mesterei versenysorozat utolsó két fordulójában.

Bármilyen versenykörülmények között is bizonyító pontyos etetőanyagot akarunk kipróbálni azt szerintünk a Préri 1-es taván a legérdemesebb tesztelgetni. Hogy miért is? Nagyon sok ponty él ebben a tóban, de állandóan nagy nyomás alatt van ez a víz (hétvégente vagy verseny van, vagy rendre telt ház, de hétköznap is nagyon sokan horgásznak itt) ezáltal igen szeszélyes tud lenni ez a tó a versenyeken, de még egy hobbihorgászat alkalmával is érhetnek minket meglepetések. Egy versenyen szinte az összes horgász a legjobb minőségű etetőanyagokkal és csalikkal ül le horgászni, ezért nagyon fals képet kaphatunk, ha egyetlen „tesztpecával” vágunk neki egy versenynek főleg, ha mindezt egyedül, kontroll nélkül tesszük. Emiatt mi, amikor csak lehet, próbálunk minél többen részt venni az ilyen jellegű pecákon és minden fontosnak vélt információt megosztani egymással. Többek között ebbe nyerhettek most egy kis betekintést.

Amikor tombol a hőség a vizek partján, és a Pontyok kapó kedve is alább hagy, indulhat a torpedó vadászat.
Az Amur a felmelegedett vizekben van igazán elemében, így ha kicsit célzottabban és taktikusabban készülünk fel rájuk horgászat szempontjából, felejthetetlen kalandokban, fárasztásokban lehet részünk...

Legutóbbi biatorbágyi horgászatom óta, a feeder módszerről váltottam a bojlis irány felé. Új felszerelés, strapabíró botok, ólmok, meg ami ilyenkor kell. Alapvetően dobós pecás vagyok, így ez nem volt másképp most sem. Már csak a vihar tehetett keresztbe a horgásztúránknak, de nem vagyunk cukorból, így belevágtunk.

Szeptember 17-én került megrendezésre a Csónakos Pergető Országos Bajnokság 3. fordulója a Velencei tavon. A fordulót egy remek markazi kövesezést és egy „fejlődési területként” definiálható kalocsai balinozást követően a 9. helyről vártuk a népes 42-fős mezőnyben. Tekintve, hogy ez az első OB-nk a szakágban, és így a versenypályák kivétel nélkül újak számunkra, a felkészülést már augusztusban elkezdtük az egyébként kiváló adottságokkal rendelkező velencei-tavi pályán annak reményében, hogy minden fontosabb rejtvényét megfejtjük a víznek a versenyre.
Már rögtön az első edzésen nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy egy jó multis-szett elengedhetetlen lesz számunkra a pálya adottságai, illetve a pálya fő hala, a csuka horgászata szempontjából. A dinnyési pálya kotrásai, medencéi vízinövényzettel gazdagon tarkítottak, illetve a partszéli nádasok meghorgászása is elengedhetetlennek tűnt első ránézésre a jó szereplés érdekében, mivel a csukák nem véletlenül ezeken a területeken tartózkodtak nagyobb számban, elbújva a növényzet nyújtotta menedékükben.

Ezúttal Mocsára látogattunk el a Király Ponty horgásztóra, abban a reményben, hogy sok szép halat fogunk majd a szákba terelni. A tervezett túra időpontjára egy markáns hidegfront volt várható, ezért úgy gondoltuk, hogy meg fogja majd hozni a nagytestű halak kapó kedvét.

Emberméretű, rettentő nagy busát fogott szombat este a Lázbérci víztározón Boros Tibor. Embernek mondjuk egy jó kövér törpe lett volna a maga 135 centijével, 105 centis has körméretével és durván 80 kilós súlyával.

Nyár végén vagyunk és a hőmérséklet még mindig magas, igaz a szél kicsit lengedezett néha pedig erős volt.
Ilyenkor mindenki a megszokott büdös és fűszeres etetőanyagot használja előszeretettel.
Ezért is döntöttem úgy hogy ma csak édessel etetőanyaggal fogok horgászni.

A versenyszellem, a másik túlszárnyalása már az ősidők óta benne van az emberben és nincs ez másként a horgászatban sem.Már évtizedek óta vannak különféle horgászversenyek, de az idő előrehaladtával, hogy ezek minél inkább kiegyenlítettebbek lehessenek szétváltak különféle irányzatokra. Finomszerelékes horgászat, rablóhal horgászat, ponty horgászat és még sorolhatnám, sőt továbbmegyek, vannak olyan a horgászathoz kötődő versenyek, amelyek nem a halfogásról szólnak és az eredményeket sem ebben mérik. Ilyenek például a távdobó versenyek, ezek, azok a megmérettetések ahol a hatalmas dobásokról szól minden. És meg is érkeztünk a címben szereplő kifejezéshez, castizmus, minden, ami a dobáshoz kapcsolódik, mondhatjuk, hogy egy új irányzat!

A flúgos futam nevű amatőr bojlis verseny az idei évben a meseszép Gyékényesi kavicsbánya tavon kapott otthont. A Balaton Baits cég, mint szektor szponzor is jelen volt ezen az eseményen, így engem, és fiamat érte az a megtiszteltetés, hogy versenyen kívül indulva, képviselhettük a Balaton Baits céget. Régi vágyam volt már, hogy megismerkedjem a Gyékényesi bányatóval, kipróbálhassam tudásom, és ezen a csodás és rejtelmes vízen horgásszunk. Csapattársam a fiam, mint minden esetben, hisz vele horgászom a napi horgászatokon is, és a több napos túrákon szintén. Nagy örömömre szolgált az is, hogy a BB tesztgolyóit is kipróbálhattuk bányatavi körülmények közt. Az a véleményem, hogy egy jó csalinak a hosszú tesztelés a titka, és az, hogy kipróbáljuk különféle vízterületeken. Ez a bányatavi peca egy nagyon jó lehetőség volt arra, hogy a csali, illetve jómagam a fiammal, egy igazán magas lécet próbáljunk átugrani. A csalit próbáltuk úgy használni, hogy az a legoptimálisabb legyen a bányatavi körülmények közt. Ebben a BB cég minden támogatást megadott, melyet ezúton is szeretnék megköszönni.

Egyik ismerősömtől hallottam a biatorbágyi Arizona Carp Lake-ről, így megfogalmazódott bennem egy 2 napos túra gondolata. Végül májusban Jani barátommal útnak indultunk, hogy felfedezzük ezt a kapitális halakban bővelkedő és nem mellesleg gyönyörű környezetben lévő tavat. Egy 5 napos bojlis verseny után érkeztünk a helyszínre, így kíváncsi voltam, milyen eredménnyel zárjuk a 2 napot A döntésünket nem bántuk meg.

Táplálékként tekintenek a tengeri élőlények az óceánokban lévő műanyaghulladékra, mivel a szaga hasonlít a természetes zsákmányuk szagára – írja az MTI a Kaliforniai Egyetem egy friss kutatása alapján.
A halak összetévesztik a műanyagot az ehető táplálékkal, mert az óceánokban úszó mikroműanyagokra rátapadnak természetes anyagok, például algák, és ezek szaga táplálékként vonzza a halakat – írták a kutatók a Proceedings of the Royal Society B szaklapban megjelent tanulmányukban.