A hidegfront bekövetkeztével 2016. július 7-én bizakodva látogattam el, a számomra ismeretlen Görcsönyi horgásztóra. A tó területe körülbelül 5 hektár, átlagmélysége 1,8 méter. A helyieket megkérdezve kettő fontos információról szereztem tudomást. Az egyik, hogy a tóban élő pontyok nagy része 1,5-2 kg-os, a másik, hogy a vízben található karók az egykori gödröt jelzik. Ezek mostanra megteltek iszappal, de a tó medrének többi része kemény. Ezeknek az információk tulajdonában úgy döntöttem hogy megkeresem egy 120 grammos ólommal az iszapos és kemény rész találkozását a mederben, amely a parttól körülbelül 50 méterre volt.

Vitorláshajóját és kis híján szabadságát is elvesztette az az orvhalász, aki tiltott módon, sorhoroggal fogott ki 18 darab fogassüllőt és egy darab angolnát Badacsonynál. Társát pénzbüntetés megfizetésére kötelezte a másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék.

Alex Neu és Julian Jurkewitz Május hónapban végig egy nagy természetes vízen horgásztak egy 6,5 méteres csónakból. Etetésre és csalizásra is Imperial Baits CRAWFISH (langusztarák) BLACK & WHITE bojlit használtak. Szerelékeiket 2-3 m-es vízben a nádfal elé helyezték el. Minden botra 2-3 marék a már az előbb említett bojlit szórtak. Alex és Julian egy két napos horgászat alkalmával 8 pontyot fogtak melyek közül a legkisebb 14 kg, míg a legnagyobb 25 kg volt.

Utolsó Tiszai horgászatunk óta majd két hét telt el. Sajnos a vizsga időszak miatt nem tudtam lejutni a vízpartra, Máté barátom meg a jól megérdemelt nyaralását töltötte kedvesével. A mostani horgászatunk idejét már jó előre bevéstük a naptárjainkba június 30. és július 1. Sajnos az időjárás előrejelzést nézegetve nem éppen a legkecsegtettetőbb értékeket láttuk… 32°C napközben és éjszakára is 15-20°C jósoltak. Rengeteget beszéltünk a horgászat előtt, elhatároztuk, hogy mostani túrán megpróbáljuk az amurokat horogvégre csalni – mondván, hogy a ponty nem nagyon fog ilyen időben táplálkozni, mint később kiderült tévedtünk. A csalikat is próbáltuk az amurok ízléseihez igazítani, kicsivel több tigrismogyorót és magmixet vittünk magunkkal és a pop-up készletet is kibővítettük.
Már az indulás előtti napon bepakoltam az autóba, hogy ezzel már ne kelljen reggel foglalkozni. 30-án reggel nagy lelkesedéssel ültem be az autóba. Oda érve barátomhoz gyorsan felpakoltunk a biciklikre és indultunk is a partra. Megérkezésünk után gyorsan felállítottuk a sátrunkat ki alakítottuk a táborhelyet és neki is láttunk az etetésnek és a helykeresésnek.

Ez a cikk, vagyis cikksorozat egy kicsit eltér a mindennapi jól megszokott írásoktól. Hegedűs Máté barátommal egy olyan Blog sorozatot szeretnénk útjára indítani, ami összefoglalja Holt-Tisza-i horgásztúráinkat. Minden horgászat után készíteni fogunk egy beszámolót, amiben szeretnénk az adott túrák tapasztalatait, fogásait összegyűjteni. Máté már több éve itt horgászik, Én mindössze egy éve vallatom a vizet, de még mindig tud újat mutatni ez a gyönyörű holtág, talán ezért is váltunk mindketten a rabjává. Ebben –mondhatni – első részben az „általános” tapasztalatokat szeretnénk megosztani.

Mit várunk egy szezonkezdéstől? Ha várunk... Bennem olyan érzések kavarogtak, hogy legyen bármi nem számít, az számít, hogy végre kint legyek és azt csináljam amit igazán szeretek! Elől járóban csak annyit mondok, hogy jól éreztem magam de megvoltak most is mint mindig a nehezítő tényezők...
Körülbelül a horgászat kezdete előtt egy hónappal már helyet foglaltam. Így nem érhet minket meglepetés és ott horgászunk ahol valóban szeretnénk.
Eljött a nap amit úgy vártam mintha valami különleges nap lenne pedig azért nem az első túrámra készültem szó mi szó. Végül különleges is lett ennyit elmondhatok... Időjárás jónak ígérkezett ennek ellenére kicsit borongós volt reggel.

Szegedre látogattunk egy már hagyománnyá vált versenyre a Lencsécs tóra. A verseny időtartama 48 óra, minden 5kilónál nagyobb kifogott halat értékelték azok közül is az 5 öt legnagyobb összsúlyát. Gyakorlatilag ismeretlenül érkeztünk meg a versenyre minden információ nélkül. Megérkezésünket úgy alakítottuk, hogy legyen időnk ha csak a partról is de valamilyen képet kapjunk a vízről. Verőfényes napsütés felhőknek nyoma sem volt az égen. Az időjárás előrejelzések szerint nem volt esély enyhülésre, sőt még napról – napra csak emelkedni fog a hőmérséklet.

„A téli pontyhorgászatnak minden évben varázsa van. Üres vízpartok, csendes, nyugodt környezet és

kalandokra kiéhezett pontyhorgász szív, mely a jégpáncéllal borított vizek miatt az előző év

élményeiből kénytelen táplálkozni”

A minap a média is hírt adott arról a nem mindennapi eseményről, hogy egy „öreg balatoni” tükrös ismét tiszteletét tette egy rövid időre a Balatonpartján. Balatonberényben 2014-ben majd 2016 májusában Ábrahámhegyen is „modellt” állt. A tudósítást követve elmerengtem azon, hogy milyen szerencsésnek érezheti magát az a horgász, aki egy ilyen nagy testű balatoni pontyot tarthat a kezében. A Balatonon a maga 60.000 hektárjával nem is gondolná az ember, hogy még viszont látja egyszer szabadon engedett ellenfelét. Sajnos az elmúlt napok időjárása nem volt valami kedvező a halak számára. Mondhatnám, hogy a nagyobbak az elmúlt napokban teljesen szinte elkerültek. Mikor aztán ma reggel egy csapásra megváltozott minden. A baloldalon elhelyezett szerelékemre végre érdeklődő mutatkozott. Szerelékemet nagyjából 350 méteres távolságban viszonylag sekély vízben (kb. 1,1 m) helyeztem el, csalinak pedig a számomra egyik favoritnak számító Elit Strawberry (eper-kagyló) bojlit használtam 24 mm-es méretben. A horog köré a szokásostól eltérő módon 16 mm-es bojlit szórtam. Úgy látszik nem volt hiába.

Björn Dostal egy éjszak franciaországi hatalmas természetes vízen horgászott, amely több mint 700 hektár. Max Nollert-tel egy 5,3 m-es GEK típusú csónakból horgásztak, annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljenek a halakhoz és a legmegfelelőbb helyekhez. A szerelékeket egy egy méter körüli vízben helyezték el, csalinak és etetésnek az Imperial Baits Carptrack CRAWFISH Black & White (Langusztarák) bojlit használtak. A reggeli órákban egy erős húzós kapásra kapták fel a fejüket, sikeres szákolás után a halat mérlegre akasztották, a mérleg nyelve 19,30 kg-nál ált meg.

Szenvedélyes pergető horgász vagyok, ezt talán már sokan tudják rólam. Élvezettel járom a vizek partjait, cserkelek, talpalok hosszú órákon és kilométereken át.Aki az én utamat járja, az tudja, milyen kihívás egy patakon, kisebb folyón a szemközti fák ágai alá hinteni a csalit, hogy kicsalogassuk az alant rejtőző domolykót, csukát, vagy harcsát.

2016. április 3-án a Hangonyi tavat vettük célba, hogy bajszos barátainkat vegyük üldözőbe. Már kora reggel napsütéses idő fogadott a tó partján, de a levegő hőmérséklete még nem érte el a nulla fokot sem. A víz hőmérséklete sem volt több mint 7 fok, köszönhetően az éjszakai lehűléseknek és mínuszoknak. A nap előrehaladtával a napközbeni hőmérséklet elérte a 23 fokot. Alapos körültekintést követően elfoglaltuk a jónak vélt állásunkat, majd gyors kipakolás következett. A botok felszerelése után spomb segítségével megkezdtem a kiszemelt hely megetetését. Nem szerettem volna túl sokat etetni, mert ebben az időszakban ezen a vízen tapasztalataim szerint nem táplálkoznak még túl aktívan a halak, így csak minimális magmixet és pellet keveréket juttattam a vízbe. Zárásként két marék 20-as Monster Liver bojlit csöveztem az etetésre. A horog alá természetesen ennek a bojlinak a tuningolt változatát fűztem. Ezt az egy szem Livert bepasztáztam majd néhány szem előre dippelt golyót PVA-ban helyeztem el a horgom köré. Ezt a kombinációt a part szélén található bedőlt fák ágai elé juttattam be kb. 110-120 méteres távolságra.